Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

November

November 17

Több vért ontott, mint Napóleon. . .

! . i-.

,: .* ; >r . a

Néhány évtizeddel ezelőtt a katonaorvosokról az a mondás járta: szerintük, ha a katona panaszai a köldöktől fölfelé eső testtájékra vonatkoznak, aszpirint, ha ettől lefelé eső részekről szólnak, akkor hashajtót kell a betegnek adni! A múlt század 30-as éveiben azonban egy párizsi katonakórház főorvosa csaknem minden betegére piócákat rakott meg eret vágott rajtuk. (Igaz, akkor még nem volt aszpirin.) Ezért mondták róla gúnyosan ellenfelei, hogy „több vért ontott mint Napóleon”!

Ez az orvos Francis Joseph Victor Broussais volt, egyébként a párizsi orvosi egyetem kórtanprofesszora.

Broussais 1772-ben született a bretagne-i Saint- Malóban. Apja is orvos volt. Hatalmas, erőteljes testalkata, és az, hogy szülőhelye haditengerészeti kikötő volt, szinte kijelölte a pályáját: a haditengerészethez szegődött orvosnak, miután előzőleg évekig tényleges katonai szolgálatot teljesített. Azután Párizsba helyezték, később a Val de Grace katonakórház főorvosa lett, itt működött haláláig, 1838. november 17-ig.

Broussais sokat támadott gyógymódja ellenére nagy tekintélyű orvos volt. Igaz, a Val de Grace-ban többen haltak meg, mint más kórházakban, és a rossz nyelvek szerint még többen haltak volna meg, ha a páciensek nem lettek volna erőteljes fiatalemberek,

katonák, akik még Broussais gyógymódját is kibírták. Abban a korban, a múlt század első évtizedeiben azonban sokan azt tartották, hogy a betegségek ,,a szervezet ingerlékenységi állapotával” kapcsolatosak. A betegségek egyik csoportját a szervezet túlingerelt állapota idézi elő, a másik csoportját pedig az, hogy a szervezet ingerlékenységi állapota csökkent. A gyulladások, lázak az első csoportba tartoztak; a túlzott ingerlékenység gyógyítására pedig a szervezet ,,lecsendesítését”, „megnyugtatását’ ’ alkalmazták. Minthogy a legtöbb betegség gyulladásos tünettel, lázzal jár, ezért a szervezet „megnyugtatására” különféle módszereket alkalmaztak — közöttük a vérlebocsátást. Voltak természetesen kíméletesebb módszerek is, a vizes pakolásoktól a hashajtásig, Broussais azonban a leghatásosabbnak a véreztetést tartotta. Kórházában sok ezer pióca szolgált erre a célra,.

Sz. S.