Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Január
Január 23 1556. január 23-án Kína földjét rendkívüli méretű és erősségű földrengés rázta meg, amelyet az emberi történelem legnagyobb természeti katasztrófájának tartanak. Jóllehet, energiáját tekintve elmaradt a két évszázaddal későbbi, 1755. november 1-i lisszaboni rengés mögött, az emberi életekben okozott kárt tekintve azonban tartja a szomorú rekordot, a halottak száma 830 ezer, a sebesülteké pedig legalább másfél millió volt I Ez a megdöbbentő tragédia elsősorban azzal magyarázható, hogy a lakosság nagy része a híres kínai löszbe vájt barlangokban lakott, és ezek az első földlökésre azonnal beomlottak. (Ugyanez történt az 1920-as Kanszu-tartománybeli rengés alkalmával is. Ez utóbbinál a halálos áldozatok számát 200 ezerre becsülték.) Ha egy világtérképre felrajzoljuk: hol, hány földrengés volt, azaz a gyakorisági eloszlást, akkor kiviláglik: vannak bizonyos területek, ahol ez a jelenség sokkal gyakoribb, mint másutt. A legfontosabb ún. földrengési övezetek egyike az egyenlítővel párhuzamosan, de attól északra húzódik, Dél-Európa, Kis-Ázsia, Elő- és Hátsó-India, valamint az indonéz szigetvilág területén. A másik övezet a Csendes-óceán partvonala mentén helyezkedik el. Bár Kína területe kissé kiesik ebből az úgynevezett cirkumpacifikus zónából, a rengések ott is meglehetősen gyakoriak. A földrengések okai között elsősorban a hegységeket kialakító geológiai mozgásokat említhetjük meg. A két említett övezetben földtani értelemben véve fiatalnak nevezhető hegyláncok találhatók, többnyire (bár nem kizárólagosan) aktív vulkánok kíséretében. Ezeknek a hegységeknek kialakulása még napjainkban is tart; legtöbb helyen emelkednek, a környezetükben levő medencék viszont süllyednek. Az ellentétes irányú mozgások során fellépő hatalmas erőhatások tönkreteszik a kőzeteket, és ez okozza a többé-kevésbé erős, de mindig nagyszámú földrengést. A világszerte folyó kutatások reményt nyújtanak arra, hogy rövidesen sikerül majd előre jelezni a földrengéseket. H. P.