Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Október

Október 16

A páfrányok kutatója

A páfrányok lágyszárú vagy fatermetű, nagyrészt évelő növények. A nagy, gyakran elágazó vagy többszörösen szárnyasán összetett levelek jellemzik. Több mint 7000 faj tartozik ebbe a népes gyülekezetbe. Képviselőik az egész Földön elterjedtek. Nem meglepő tehát, ha felkeltették egyik-másik botanikus érdeklődését.

A páfrányok világhírű kutatója, Alekszander Vasziljevics Fomin 1869-ben született. Amikor 1893- ban elvégezte a moszkvai egyetemet, érdeklődése a növényrendszertan felé fordult, s főleg a növények földrajzi elterjedését kezdte kutatni. Pontosabban egy osztály, a páfrányok életét. Kutatóútjain éppenúgy találkozott velük a Kaukázus lejtőin, mint Mongóliában, Ukrajnában vagy Szibéria távoli tájain.

Valamikor a földtörténeti múltban nagy szerepet játszottak ezek a növények. Fomin vizsgálatai előtt azonban még nem tudtuk, hogy napjainkban is gazdag faj- és egyedszámmal képviselik osztályukat. A szovjet-orosz kutató több, addig ismeretlen fajt határozott meg, és ezzel is felkeltette a figyelmet munkásságára.

Fomin kaukázusi útjáról készült tanulmánya 1913- ban, távol-keleti tapasztalatairól írt dolgozata 1931- ben jelent meg. A századforduló idején Tbilisziben a botanikus kert vezetője volt. 1914-ben kinevezték a

Egy karbonkori óspáfrány

kijevi egyetem professzorának. A harmincas évektől az Ukrán Tudományos Akadémia Botanikai Intézetének igazgatója volt. Életének hátralevő szakaszát elsősorban nem a botanikai expedíciók, a rendszertani munka, hanem a tudományszervezési tevékenység jellemezte. 1935. október 16-án halt meg.

P. B. P.