Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Január
Január 21 A halálokok statisztikájában egyre „előkelőbb” helyet foglalnak el a szív- és az érbetegségek: a fejlett országokban ma már ezek a betegségek viszik sírba a legtöbb embert. Az ilyen betegségek fő oka: az érelmeszesedés, amely — és ezt már évtizedek óta tudják — a koleszterin-anyagcserével kapcsolatos; a vérben levő koleszterin mennyisége és az érelmeszesedés kialakulása között egyenes összefüggés van. (A koleszterin zsírnemű anyag. Vegyi képlete: C27H46°- Nagy része a szervezetben keletkezik, főképpen a májban, de minden sejt „tud” koleszterint szintetizálni egyszerűbb, kis szénatomszámú vegyületekből.) Bizonyos mennyiségű koleszterinre a szervezetnek okvetlenül szüksége van, de túl nagy mennyiségben betegségeket okozhat, mégpedig súlyos betegségeket. Érthető tehát, hogy régóta foglalkoztatja a tudósokat a kérdés: hogyan, miből, milyen vegyi folyamatok révén keletkezik a szervezetben az egyszerű vegyületekből az eléggé bonyolult koleszterin ? Ez a kérdés keltette fel Konrad E. Bloch érdeklődését is. Bloch 1912. január 21-én született Németországban. Münchenben szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét. A fasizmus elől 1936-ban az USA-ba menekült. Ott először a Columbia Egyetemen dolgozott, majd a híres Harvard Egyetemre hívták meg. Jelenleg is ott egyetemi tanár. A koleszterin-kutatás terén sokan dolgoztak. Köztük Konrad Bloch csak az egyik — bár az egyik legeredményesebb — kutató. Első jelentős felfedezése 1942-ből származik: bebizonyította, hogy a 27 szénatomot tartalmazó koleszterin egyszerű, két szénatomos vegyületből (az ecetsav sójából) keletkezik. A következő nagy lépést 1946-ban tette meg: sikerült kémcsőben, tehát kísérleti körülmények között patkány májsejtek segítségével koleszterint készítenie. És végül: ő is kivette részét annak tisztázásából, hogy milyen enzimek vesznek részt a koleszterin szintézisében, miképpen megy végbe számos, egyre bonyolultabb vegyület keletkezése során a koleszterin bioszintézise, vagyis hogyan keletkezik az élő szervezetben. Munkásságáért — egy másik jelentős kutatóval, Lynennel együtt — 1964-ben elnyerte a Nobel-díjat. Sz. S.
