Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Augusztus
Augusztus 13 „Levegővel fújt" vas Cheltenhamban, a gloucesteri angol grófság kedvelt fürdőhelyén, 1856. augusziais 13-án rendezte az Angliai Acélgyárosok Szövetsége ülését. Az ülés egyik előadója, a szakmában teljesen ismeretlen londoni Henry Bessemer. A konferencia közönsége meglehetősen fegyelmezetlenül hallgatta Mr. Bessemer előadását: ,, . . . az olvadt nyersvas tele van tüzelőanyaggal, mégpedig nemcsak szénnel, hanem szilíciummal is. Vegyük példaképpen egyedül a szenet. Egy kilogramm levegő 86 gramm elemi szenet éget el, miközben 710 kalória szabadul föl. Egy kilogramm levegőnek az olvadt vas hőmérsékletére való felmelegítéséhez pedig mindössze 340 kalória szükséges. Fennmarad 360 kalória, tehát a keletkezett hőmennyiség nagyobbik fele. Nyilvánvaló uraim, hogy ez a különbség az olvadt vasat tovább fogja melegíteni. Ha a nyersvas széntartalma 1%, akkor minden tonnában kereken 10 kiló elemi szén található. A befúvott levegőmennyiség szabályozásával minden tonna olvadt vasban 42 000 kalória többletmeleg keletkezik, és ez, ha nem volna hőveszteség, mintegy 350 fokkal melegítené tovább a vasolvadékot. A gyakorlatban természetesen nem így áll a helyzet, de ebből az egyszerű gondolatmenetből világos, hogy a hideg levegő milyen szerepet tölthet be .. Bessemer nyugodt hangja lassan úrrá lett a terem felett, öt perc múlva már az egész terem néma csöndben figyelt, sőt voltak olyan hallgatók, akik papírt és ceruzát vettek elő, és gondosan jegyezték az előadó szavait. Az előadás végül is hatalmas ünnepléssel végződött. Másnap a Times szóról szóra közölte Bessemer előadását, s az új eljárás elindult diadalútjára. 1855 előtt Anglia évenként 50 000 tonna acélt gyártott, 30 évvel később már évi 4 millió tonnát. P. J.
