Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Augusztus
Augusztus 8 A gellérthegyi csillagda A XIX. század első felében hazánkban nem volt korszerűen felszerelt csillagvizsgáló. A XVIII. században működő egri, gyulafehérvári, kolozsvári és a pesti egyetemhez tartozó budai várpalotai csillagvizsgálók műszerei elavultak, komolyabb tudományos munka végzésére alkalmatlanokká váltak. Pasquich Jánosnak, a várpalotai csillagvizsgáló igazgatójának érdeme, hogy új csillagvizsgáló épült a Gellérthegyen, a mai Citadella helyén. (Helyét a Citadella falában elhelyezett emléktábla jelöli.) A gellérthegyi csillagda alapkövét 1813. augusztus 8-án rakták le. Az Uraniaenek nevezett obszervatórium főépülete 1815-re készült el. A főépület két 5—5 méter átmérőjű kupolás toronyból és az azokat összekötő nagy műszerteremből állott. Beosztása mintául szolgált több akkoriban épült külföldi csillagvizsgáló számára. Ünnepélyes megnyitására 1815-ben került sor, a kutatómunkát 1818-ban kezdték el. Felszerelése a maga korában olyan kiváló volt, hogy Gauss, Európa akkor legnagyobb tekintélyű tudósa, az Urániáét Európa főcsillagvizsgálójának nevezte el. Az Uraniae nagyon népszerű volt Pest-Buda lakosságának körében is. Távcsöves bemutatásokat tartottak az érdeklődőknek, a pontos délidőt haranggal jelezték. A gellérthegyi csillagda három évtizedes működés után, a szabadságharcban pusztult el. Budavár ostromakor osztrák ágyúk golyói semmisítették meg. Néhány műszerét a TIT gellérthegyi Uránia Bemutató Csillagvizsgálója őrzi. A szabadságharcban elpusztult Nagy Károly csillagvizsgálója is, melyet 1847-ben létesített Bicske melletti birtokán. A magyar csillagászat fedél nélkül maradt, és csak a század végén, Konkoly Thege Miklós ógyallai obszervatóriumával éledt újjá. Я. O.
