Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Augusztus
Augusztus 1 Nap mint nap olvassuk az újságban: radioaktív izotópokat alkalmaznak a kémiában, a biológiában, az orvostudományban, az olajbányászatban, a mezőgazdaságban — vég nélkül sorolhatnánk a felhasználási területeket. A tudománynak és a technikának valóban már minden részén ott vannak és alkalmazzák őket; a XX. századnak valóságos jelképei. Egy magyar tudós, Hevesy György alkalmazott először radioaktív izotópokat vizsgálatainál. Budapesten született 1885. augusztus 1-én (meghalt: Freiburgban 1966-ban). Budapesten, Berlinben és Heidelbergben tanult, dolgozott Zürichben, Karlsruhéban, Manchesterben, Bécsben, Budapesten, Koppenhágában, Freiburgban és Stockholmban. Az atomkorszak egyik megalapítójánál, Ruthert’ordnál dolgozott 1911-ben, amikor Ausztriából uránszurokérc érkezett a laboratóriumba. A benne levő rádium D-nek nevezett elem sugárzását azonban elnyelte az ércben levő sok ólom. Rutherford odaszólt a fiatalembernek: „Na, fiam, mutassa meg mit tud, válassza szót ezt a rádium D-t az ólomtól”. Hevesy nekiállt a munkának, de hiába dolgozott; a dolog nem ment. A rádium D ugyanis az ólom izo, topja, és meg kellett állapítania, hogy az izotópok kémiai tulajdonságai egyformák, kémiai úton nem lehet szétválasztani őket. „Ebben az esetben viszont, ha a radioaktív sugárzást kibocsátó rádium D-t az ólomhoz adjuk, bárhol nyomon követhetjük az ólom útját a sugárzás alapján” — okoskodott Hevesy. Kipróbálta. Megnézte, hogy az ólomkromát hogyan oldódik vízben, úgy, hogy rádium D-t adott hozzá, s mérte, hogy a sugárzás hányad része megy át a folyadékba. Ezzel megszületett a radioaktív nyomjelzés módszere (1913). A módszer gyorsan elterjedt, hiszen ezen az elven vizsgálni lehetett az egyes elemek útját és elhelyezkedését ötvözetekben, növényi és állati konzervekben, talajban, vízben, kémiai folyamatokban, szóval valóban majdnem mindenütt. A nyomjelzésen kívül felfedezte a 72 rendszámú hafniumot. Hevesy György a modern kémia legnagyobbjai közé tartozik. A Nobel-díj, a Fermi-díj, a Ford-díj és még sok tudományos elismerés tanúsítja ezt. Sz. F.
