Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Augusztus

Augusztus 2

Fazekas Mihály tudós sógora

Ш: Щ

V

«Úfí ".

A Ludas Matyi kedvelt szerzője, Fazekas Mihály nemcsak az irodalomtörténetben nevezetes személyiség. A természettudományokban is otthonosan mozog. Sógorával, Diószegi Sámuellel együtt adták ki a múlt század első évtizedében Debrecenben a Magyar Füvészkönyvet, az első olyan magyar nyelvű botanikai művet, amely Linné rendszerét alkalmazta a növények meghatározásában.

Diószegi és Fazekas elzártsága lehet az oka annak, hogy a Nyugat-Európában lassan terjedő természetes rendszerről nem vettek tudomást. Igaz, hogy nem követték szolgaian Linné osztályozását, hanem mérlegre tették a svéd tudós tanait, és belátásuk szerint módosították is. A Füvészkönyv hiányossága, hogy a lelőhelyeket nem tünteti fel, és bár az egész magyar flórát szeretné bemutatni, sok hazai fajt nem ismer.

Diószegi 1760-ban Debrecenben született. Itt végezte el a teológiát, és huszonnégy éves korában Hajdúböszörményben tanító lett. Rövid kecskeméti oktatói munka után 1787-ben a göttingai egyetemen természettudományokkal foglalkozott. Hazájába visszatérve, ismét a Hajdúságban, szűkebb otthonában helyezkedett el, ezúttal egyházi pályán. Ekkor írta meg Fazekas Mihállyal az említett fontos munkát. Később pedig Orvosi Füvészkönyv címen olyan művet jelentetett meg, amely a magyar orvosi nyelv fejlesztésére törekedett.

Ez jellemzi a Debrecenben 1807-ben megjelent Füvészkönyvet is, amelyben elsőrendű feladatnak nem is a szaktudomány teljes kibontakoztatását, hanem a magyar botanikai nyelv kimunkálását tekintette, vagyis azt, hogy az egész országban azonos elnevezéseket használjanak.

Ma is sok műszava él az első Füvészkönyvnek, például szirom, porzó és bibe. A háromszázötven növénynévből is maradt ránk, például: csillagfürt, gólyahír, nőszirom és így tovább.

Diószegi növénynevei azonban sajnos nem mindenben állták ki az idők próbáját. Ezt azonban halálakor, 1813. augusztus 2-án még nem tudhatták kortársai. Erőfeszítései nem voltak hiábavalóak, mert munkái a magyar tudománytörténetnek így is fontos építőkövei.

P. B. P.