Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Július

Julius 31

Az „életerő" halála

Sokáig azt hitték, alapvető különbség van az ún. szerves és szervetlen vegyületek között, vagyis a szén vegyületei és a többi kémiai elem vegyületei között. A szervetlen vegyületeket ugyanis a laboratóriumban elő lehetett állítani, szerves vegyületet — úgy látszott — csak élő szervezet tud létrehozni: a vegyészek által ismert szerves vegyületeket sokáig csak növényi vagy állati eredetű anyagokból tudták előállítani. Ezért az a nézet alakult ki, hogy a szerves vegyületek előállításához valami különleges erőnek, az ún. „vis vitalis”-nak, ,,életerő”-nek a közreműködésére van szükség, amely csak élő szervezetekben fordul elő.

1828-ban egy fiatal német kémikus, Friedrich Wähler, Berzeliushoz, a nagy svéd kémikushoz, tanítómesteréhez lelkendező levelet írt, amely így kezdődött: „Képzelje, tudok hugyanyagot (karbamidot) csinálni anélkül, hogy e célra vesére vagy egyáltalán állatra lenne szükségem ...” Azután beszámolt róla, hogyan sikerült neki ciánsavból és ammóniából mesterségesen karbamidot csinálni, amelyet addig csak vizeletből kiindulva tudtak előállítani.

Ez volt az első mesterséges szerves vegvület — ez volt a kiindulópont. Azóta több mint egymilliót állítottak elő: színezékeket, gyógyszereket, műanyagokat — méghozzá nemcsak laboratóriumokban, hanem

nagyüzemekben — századunk legfontosabb iparágában, a hatalmas szerves vegyiparban.

Friedrich Wöhler 1800. július 31-én született. Orvosi oklevelet szerzett, de már egyetemi hallgató korában is főleg kémiával foglalkozott. Mint kész orvos, Stockholmban, Berzeliusnál, a kor „kémiai pápájánál” tanult tovább. A berlini ipariskola kémiatanára volt, amikor a leírt fontos felfedezését tette. Innen Kasselba került, majd a híres göttingai egyetem hívta meg a kémia professzorának. Ott működött — még sok érdekes felfedezést téve (többek között felismerte az alumíniumot és a berffliumot) — egészen 1882-ben bekövetkezett haláláig.

Sz. F.