Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Július

július 28

Televíziós közvetítés a Hold közeléből- .,K SyJtP;

^•й‘PH ■

■ ■

Az amerikai Ranger-program célja a Hold látható oldala felszínének kutatása, mégpedig a Holdat megközelítő és oda becsapódó rakétákról meghatározott időközönként felvett és közvetített tv-képek sorozatával.

Hat Rangért indítottak sikertelenül, amíg végül 1964. július 28-án a Ranger-7 eltalálta a Hold kívánt helyét. Becsapódásáig 17 percen át közvetített tvképeket. (Nem mozgóképet vett fel, hanem állóképek sorozatát.) A Ranger-7-ről 4308 kép átvétele sikerült. Ez volt az első tv-közvetítés a Hold közeléből!

A Ranger-7-et 1965. február 15-én követte a Ranger-8, majd 1965. március 21-ón a Ranger-9, amelyek további 12 951 képet szolgáltattak a Hold felszínéről. A három sikeres Ranger-kísérlettel 17 259 felvételt kaptak a Holdról.

A Rangerek kb. 345 kg súlyúak. Ebből 170 kg a tv-berendezés. A nagy erősítésű, irányított antenna a tv-képeket két csatornán 60 watt teljesítménnyel közvetítette. A nagy felbontóképességű képfelvevő csővel elérték, hogy a közvetlenül a becsapódás előtt készült felvételeken a Hold felszínén deciméteres nagyságú alakulatok is megkülönböztethetők voltak. (A Földről a legnagyobb távcsövekkel kb. 100 méteres részleteket lehet fényképezni.)

Így tehát a Rangerek révén sok új és nem egy

tekintetben meglepő ismeretet szereztünk a Hold felszínéről. A felvételek értékeléséből következtetni lehetett arra, hogy a Holdon régebben erős vulkáni tevékenység volt, a képeken ugyanis megszilárdult lávafolyók vagy azok nyomai láthatók, a magasabb hegygerinceken vulkáni jellegű kürtők, kráterek találhatók. Az Alphonsus-kráter központi kúpjának igen erős fehér fénye vulkáni porra utal. A fényképeken rengeteg, a földi távcsövekkel nem észlelhető, kis méretű, néhány kilométertől néhány méterig terjedő kráter tűnt fel. A Ranger-7 felvételei árulták el azt is, hogy az egyes holdkráterekből sugár irányban kiinduló, rejtélyes, fénylő fehér sávok nem mások, mint nagyszámú apró kráter összeolvadó képei. Ezeket az apróbb krátereket a nagy kráterből kidobott szétszóródó anyag becsapódása okozhatta.

A Ranger-9-cel a Ranger-program befejeződött. A holdfelszín finomszerkezetének kutatását a szovjet Luna-9 és az amerikai Surveyor-1 folytatta. A holdkutatás külön fejezetét jelentette az Apollo-program, amelynek során 1969. július 21-én ember lépett először a Holdra.

B. G.