Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Július

Július 20

Vegyész a vérpadon

Г 4'

Nem Lavoisier-ra, a modern kémia megalapítójára vonatkozik a cím, akiről közismert, hogy a jakobinusok uralma alatt, 1794. május 8-án mint volt fővámbérlőt Párizsban lefejezték.

Rajta kívül még egy kémikus volt, aki vérpadon halt meg, majdnem ugyanazon időben, de homlokegyenest ellenkező okból. Éppen azért, mert jakobinus volt, végezték ki 1795. május 20-án Budán, a Vérmezőn Martinovics Ignácot.

Martinovics neve nem ismeretlen, de sok olvasónk bizonyára nem tud róla, hogy ez a mozgalmas életű s nem is egészen tiszta jellemű, összeesküvést szervező barát kémiai kutatással is foglalkozott, s ilyen tárgyú közleményei és könyvei is vannak.

Martinovics Ignác 1755. július 20-án született. Ferenc-rendi szerzetes volt. Kezdetben teológiát és bölcsészetet hallgatott a pesti egyetemen. Mindkét szakból doktorátust is szerzett. 1782-ben „különféle dolgozataival igazolt tudományossága alapján” a lembergi (Ívovi) egyetemre nevezték ki a természettan tanárává. Ott írta Kísérleti fizika című könyvét, amelynek első fejezete teljes egészében kémia. Sorstársa, Lavoisier új égéselméletét nem fogadta el, sőt, tévesen értelmezett kísérletek alapján, cáfolni igyekezett. Vizsgálta a gázok oldódását vízben, foglalkozott a borostyánkő desztillációjának kérdésével. Legérdekesebb kísérleteit a galíciai kőolajnak desztilláció útján különböző fajsúlyú frakciókra való bontása jelenti.

Később kivált a rendből. Otthagyta lembergi állását. Egy lengyel mágnás titkáraként Párizsba utazott, ahol magába szívta a forradalmat megelőző, de azt már éreztető szellemet. Francia nyelvű filozófiai könyvet írt. Hazajött. Máig is tisztázatlan kapcsolata volt II. Lipót rendőrségével. Aztán összekülönbözött Ferenc császárral, és megkezdte összeesküvése szervezését. 1794 júliusában tartóztatták le. Az ezutáni események azonban már egy történelmi breviáriumba valók, nem a tudománytörténetibe . ..

Sz. F.