Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Július
július 14 A kés Paganinije Hültl Hümér, a modern magyar sebészet egyik kiemelkedő alakja 1868. július 14-én született. 1891-ben avatták orvossá. Tíz év múlva már egyetemi magántanár volt a budapesti egyetemen, az István- majd a Rókus-kórház sebészeti osztályának főorvosa. Sebészi pályafutása az első világháború előtt ívelt magasra, abban a korban, amikor a modem sebészet nagy kezdeti eredményei megszülettek. Hihetetlen kézügyességgel végezte a műtéteket: bécsi sebészek, akik gyakran jöttek Budapestre Hültl műtéti technikájának tanulmányozása céljából, elnevezték ,,a kés Paganinij é”-nek. Kritikus szemmel tanulmányozta a sebészeti műtéttanba bevezetett újításokat. Az volt az elve, hogy „ne légy az első, aki az újat megpróbálja, de az utolsó sem, aki a régivel felhagy!” ö használt hazánkban először műtéti maszkot (álarcot), ő húzott a gumikesztyűre elsőként steril cérnakesztyűt, ő vezette be nálunk a jódtinktúra használatát a műtéti terület fertőtlenítésére (ámbár nem bízott túlságosan a jódtinktúra fertőtlenítő hatásában). Űj, saját módszereket is alkalmazott: már 1908-ban beszámolt arról, hogy a nagy ereket — sérülésük esetén — sikeresen lehet varrással egyesíteni, helyreállítani. Ugyancsak 1908- ban mutatta be egy sebésznagygyűlésen az általa szerkesztett gyomorvarrógépet, amely rendkívüli módon meggyorsította a műtétet, egyetlen mozdulattal egyesítve a gyomorcsonk sebét, metszésvonalát. (Később ezt a gépet tökéletesítette Petz Aladár magyar sebész. A gép ebben a formájában az egész világon elterjedt; ma is a Hültl—Petz-féle gyomorvarrógép újabb formáit használják világszerte.) Híre-neve rengeteg beteget vonzott hozzá. Magánbetegeit egy szanatóriumban operálta, amelynek műtőjét a legkorszerűbben szereltette fel. A műtő falát vörös csempével boríttatta, ez volt a híres „vörös műtő”. 1927-ben, amikor a tízezredik műtétjét végezte ebben a műtőben, az egyik csempe helyére emléktábla került. Nemcsak boszorkányos műtétéi, hanem kulturált, humanista egyénisége is rendkívül népszerűvé tette. Tanítványai, betegei rajongtak érte, és a sajtó is sokat foglalkozott vele egy-egy híres műtétje kapcsán. 72 éves korában, 1940-ben hunyt el. Sz. S.
