Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Január
Január 11 1788. január 11-én néhány mannheimi megfigyelő, aki éppen a Hold távcsöves észlelésével foglalatoskodott, fényes foltot vett észre a Plató-kráter környékén, amelyet az észlelés idején nem világítottak meg a napsugarak. Megfigyelésük eredményét Schröter német csillagásznak jelentették, áld maga is több ízben észlelt hasonló jelenségeket. Schröter azután 1791-ben közzétette az ilyen irányú megfigyelésekről szóló munkáját. A Holdon időnként látható felfénylések, elszíneződések, vibráló fénytünemények kérdése sok vitára adott okot. Egyesek ezeket a jelenségeket a napfolttevékenység közvetett hatására vezették vissza; úgy gondolták, hogy valamilyen foszforeszkálásról vagy fluoreszkálásról van szó, amelyet a Napból érkező anyagi részecskék keltenek. Mások úgy vélték, vulkáni jelenségekkel állunk szemben. Mai ismereteink szerint ez az utóbbi feltevés a helytálló. Valószínű, hogy időnként a Hold belsejéből gáz és (talán) lávatömegek törnek fel; ezek izzása hozza létre a jelenségeket. A csillagászok megállapították, hogy már a távcső feltalálása előtt is (első ízben 1540. november 26-án) észleltek ilyen „időszakos holdbéli jelenség”-eket, tranziens tüneményeket (a nemzetközi irodalomban megjelölésükre a Transient Lunar Phenomena, TLP honosodott meg). 1540 óta több mint ötszáz alkalommal észleltek TLP-ket, és ezekből kétszáz jelenség tekinthető biztosnak. Nemrégiben létrejött a LION (Lunar International Observers Network — Nemzetközi Holdmegfigyelő Hálózat) nevű szervezet, amelynek kifejezetten az ilyen jelenségek tanulmányozása a célja. A munkában Magyarország is részt vesz. A LION minden egyes hold-űrhajó kísérlet alkalmával külön megfigyelési programot is meghirdet, de a szervezet keretében a Hold észlelése ezektől függetlenül, állandóan folyik. H. P.
