Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Június

Június 28 A komáromi földrengés Jóllehet hazánk — és általában az egész Kárpát­medence — világviszonylatban csak „gyengén föld­­rengéses” területnek minősül, a földrengések mégsem mennek egészen ritkaságszámba. I. sz. 455 és 1918 között összesen 815 nagyobb földmozgásról készültek feljegyzések. Ezek között talán a legsúlyosabb az 1763. június 28-i földrengés volt, amely elsősorban Komáromot érintette, de a rengés keltette mozgáso­kat még a 490 km távolságban levő Drezdában és az 580 km-re fekvő Lipcsében is érezték! Réthly Antal professzor kutatásai szerint hazánkban majdnem min­denütt észlelték, a megrázott terület nagyságát 87 800 km2-re lehet becsülni. Az erős morajjal kísért, több lökésben megnyilvá­nult katasztrófáról Jókai Mór is említést tesz Az el­átkozott család című regényében. Az egykorú feljegyzések szerint magában Komá­romban több száz ház teljesen romba dőlt, de úgy­szólván valamennyi épület megrongálódott. A halot­tak száma 63, a sebesülteké 102 volt. A legelső és egyben legerősebb lökést — mint álta­lában az úgynevezett tektonikus rengések esetében — számos utórengés követte. (A tektonikus rengés azt jelenti, hogy a földkéreg szerkezetében folyik le hir­telen jellegű változás. A mélyben működő, a hegysé­get létrehozó erők hatására a kőzetek anyaga valahol váratlanul „tönkremegy”, az anyagi részecskék kö­zött megszűnik az összetartó erő, és a lekötött rugal­mas energia rengéshullámok formájában felszabadul. A tektonikus rengések végső oka, mint fentebb utal­tunk már rá, azokban az erőkben keresendő, amelyek évmilliós munkával hatalmas lánchegységeket építe­nek fel.) Az 1763-as komáromi rengés erőssége 9—10 fok lehetett. Majdnem pontosan húsz évvel később, 1783. április 22-én hasonló erősségű rengés sújtotta Komá­romot, amikor hozzávetőlegesen 500 épület vált rom­halmazzá. Ennek ellenére ez utóbbi rengést kisebb területen érezték, mint az 1763. évit. H.P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom