Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Június
Június 29 „Szégyen. . indzsellér válik belőle" Amikor Szily Kálmán 1838. június 29-én megszületett, földbirtokos apja, a vezető nemesi réteg neves tagja úgy gondolta, hogy fia is a politikai vezetők sorába lép majd. Nagy csalódást okozott tehát a fiatalember, amikor kijelentette, hogy mérnök akar lenni. A család egyik nagy tekintélyű tagja ezt írta az apának: „Remélem, nem fogod tűrni, hogy Kálmán szégyent hozzon tisztes családi nevünkre azzal, hogy indzsellér válik belőle.” Szily Kálmán azonban kitartott szándéka mellett, mivel megértette a kor, az ipari fejlődés szavát. Pesten tanult, majd Bécsben elvégezte a műszaki főiskolát. Ezután hazatért, hogy a magyar ifjúságot oktassa. Gyorsan emelkedett a ranglétrán: egy ideig Sztoczek József (1. május 11-i cikkünket — A szerk.) tanársegédje volt, 24 éves korában már „ideiglenes tanár”, 31 éves korában nyilvános rendes tanár volt az akkori politechnikumon, amelyet kezdeményezésére nem sokkal később egyetemi rangra emeltek. Az ő rektorsága idején épült fel a Műszaki Egyetem új épülete a Múzeum körúton (ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának épületei). Ekkor már a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, és 1889-ben felcserélte egyetemi katedráját az Akadémia főtitkári székével. Ezt a tisztet tizenhat évig viselte. A főtitkári széket azután fölcserélte a főköny vtámoki tisztséggel, amelyet haláláig betöltött. Tudományos működésének legértékesebb része mechanikai és termodinamikai munkássága. Sokoldalúságát bizonyítják számelméleti közleményei is, de még inkább nyelvművelő tevékenysége, amellyel a magyar műszaki nyelv kialakítását segítette elő. Legnagyobb jelentősége azonban tudományszervező tevékenységének van. Képességei e téren már diákkorában megmutatkoztak: Bécsben magyar egyetemi egyletet alakított, amely a hazai közművelődés elősegítését tekintette céljának. Miközben a budapesti Műszaki Egyetem szervezésével és fejlesztésével foglalkozott, nem feledkezett meg a mérnöki közéletről sem, részt vett a Magyar Mémökegylet megalapításában, ő lett az egyesület első titkára és szakfolyóiratának szerkesztője. 1860-ban lépett be a Természettudományi Társulatba (a mai TIT előde), amely akkoriban — minthogy az MTA nem foglalkozott műszaki és természettudományokkal — ezeken a területeken a hazai tudományos élet központja volt. Hosszú ideig töltötte be a Társulat vezető tisztségeit, ő indította meg és egy ideig ő volt a szerkesztője is a Természettudományi Közlönynek. A folyóirat akkor tűzte ki céljául a természettudományok népszerűsítését, viszont a tudományok népszerűsítése megkövetelte, hogy a tudósok a nagyközönség számára is érthető nyelven fejezzék ki magukat. Szily ily módon a 70-es évek második felétől valóságos nyelvtudóssá vált. Megindította az Akadémián a Magyar Nyelvújítás Szótárának munkálatait, amelyet két kötetben állítottak össze (1902—1908). E téren munkásságát — 1904-ben — a Magyar Nyelvtudományi Társaság megalapításával, a Magyar Nyelv című folyóirat megindításával tetőzte be. Ebben az időben természettudományi kutatásait abbahagyva áttért a nyelvészetre. 1924-ben halt meg. Sz. S.
