Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Június

Június 27

Az utolsó (?) magyar polihisztor

Brassai Sámuelt úgy emlegetik, mint az utolsó magyar polihisztort. Annyiban rászolgált a díszes címre, hogy nemcsak kitűnő botanikus, hanem elsőrendű nyelvész is volt: a nyugati nyelveken kívül biztosan használta a törököt, az oroszt, a hébert, sőt a szanszkritot is. A nagy műveltségű tudós irodalmi lapot szerkesztett, emellett botanikával foglalkozott, közgazdasági könyveket írt.

A címben levő kérdőjel arra utal, hogy kolozsvári múzeumigazgatósága alatt ő nevelte Herman Ottót (1. június 26-i cikkünket — A szerlc.), aki tanítómesteréhez hasonlóan rendkívül sokoldalú volt, s valójában ő tekinthető az utolsó magyar polihisztornak. Brassai, ha csupán annyit tett volna, hogy elindítja tudományos pályáján Herman Ottót, már megérdemelné az ehsmerést. Ezért azonban egyetemi tanárságot nem adnak! Nézzük hát, mivel érdemelte ki.

Brassai 1800-ban született. Fiatal korában nehéz körülmények között élt. Volt főúri nevelő, nyelvmester, zenetanár, könyvtáros. 1837-től a kolozsvári unitárius kollégium tanára, majd múzeumigazgató. Később az egyetemen a matematika professzora lett, ő volt Eukleidész első magyar fordítója, de nyelvészetet is oktatott, s ezen belül főleg mondattannal foglalkozott. Előbb több mint tíz évig az Erdélyi Múzeum Évkönyveit szerkesztette, majd tizenhárom éven át, 1890-ig az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapokat. Sokoldalúságát, kiváló képzettségét bizonyítja, hogy földrajzzal, történelemmel, teológiával, statisztikával és közgazdaságtannal is foglalkozott.

1897. június 27-én halt meg.

P. B. P.