Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Január

Január 10

8500 növény „keresztapja"

„А XVIII. század az utazók, gyűjtők és rendszerezők nagy korszaka volt. Az osztályozás gondolata úgy vetődött fel, hogy el kellett rendezni valamiként a növényeket a füvészkertekben, meg a különböző gyűjteményeket a tárolókban, s még inkább szükségessé tette az osztályozást a megfelelő katalógusok elkészítése és kiadása. Magától értetődik, hogy kezdetben minden gyűjtő és katalógusszerkesztő egyéni elgondolás szerint csoportosította anyagát, ami az elnevezések és besorolások áttekinthetetlen zűrzavarát eredményezte . A XVIII. század derekán egy módszeresen gondolkodó és tettrekész svéd fiatalember, egy szegény falusi lelkész nem sok iskolát járt s jórészt a maga erejéből tudóssá vált fia, Karl Linnaeus, nagy feladatra vállalkozott: a Föld valamennyi ásványának, állatának és különösen növényének osztályozására, amihez kezdetben még csak segítőtársai sem akadtak” — méltatja J. Bernal angol professzor Linné érdemeit.

A svéd természettudós zsenialitása abban állt, hogy észrevette: a virág kulcsot ad a növények osztályozásához. Az addig figyelemre sem méltatott porzók és bibék számából kiindulva, 8500 növényt sorolt osztályokba, rendekbe, nemzetségekbe és fajokba, majd nevezett el. A rendteremtés alapja az volt, hogy a fajokat kettős névvel látta el: az első név a nemzetséget jelöli, a második pedig a fajnév. Valamennyi tölgy közös nemzetségi neve Quercus, de a csertölgyé Quercus cerris L., a mocsártölgyé pedig Quercus robur L. A fajnév után álló egy vagy több betű annak a botanikusnak a nevét jelöli rövidítve, aki a növényt először leírta. Linné ezzel bevezette az egységes elnevezést, és így az élőlényeket meg lehetett különböztetni egymástól.

A 8500 növény „keresztelőjét” pap tartotta, de nem templomban, hanem íróasztal mellett. Furcsa keresztelő volt! Az „újszülöttek” nevét, kétszáz év távolából is nemcsak Svédországban, hanem az egész Földön ismerik.

A tudós uppsalai füvészkertjébe lelkes tanítványok sereglettek, és elsajátították példaképük osztályozási rendszerét. Sajnos, ez a rendszer mesterkélt volt, mert elsősorban a porzók száma, nagysága és a bibék alapján alkották meg. Ennek ellenére mintegy száz évig egyeduralkodó volt, akárcsak Linnének az a nézete, hogy a fajok állandóak. Élete vége felé azonban — 1778. január 10-én hunyt el — Linné, legalábbis a kultúrnövényekre vonatkozólag, már nem hirdette ezt a merev álláspontját.

P. B. P.