Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Június
Június 14 Coulomb, a rendíthetetlen --w,/; . • fcsf.v ■ •óiv'vr, „Az elektromosságtan a Coulomb-töryény felállításával vált tudománnyá” — írja Laue A fizika története című munkájában. Azt a törvényt, amely szerint két töltés között fellépő erő fordítva arányos a közöttük levő távolság négyzetével, Newton vonzási törvényének analógiájára tulajdonképpen már mások (Priestley [1. március 24-i cikkünket — A szerk.], Cav&ndish [1. október 10-i cikkünket — A szerk.]) is megsejtették, mérésekkel azonban csak Coulomb igazolta 1785- ben. Torziós mérlegével végrehajtott mérései, bár nem valami pontosak, de nagyon szemléletesek voltak; méltán nevezték el a törvényt róla Coulombtörvénynek. Egyébként az a gondolat, hogy az elektromos töltés mértékét éppen e törvény alapján kellene definiálni, csak később, Gaussban (1. április 30-i cikkünket — A szerk.) vetődött fel. Az elektromos töltés egységét mindenesetre coulomb-nak hívjuk; ez is őrzi a változatos életpályát befutott francia mérnökkatonatiszt emlékét. Charles Augustin de Coulomb 1736. június 14-én született Angouleme-ban. Egészen fiatalon a műszaki csapatokhoz került, és ott gyorsan haladt előre. Néhány évet Martinique szigetén töltött, ahol felettesei nagy megelégedésére tervezte meg a Bourbon-erődöt. Visszatért Párizsba, ahol közben miniszterváltozás történt, s így a várt kitüntetés elmaradt. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy elfordult a gyakorlati munkától, és egy ideig kizárólag „tiszta” tudományos kérdésekkel foglalkozott. Dolgozataival több akadémiai díjat nyert, sőt később az akadémia tagjává is megválasztották. Sok megpróbáltatást jelentett számára a bretagne-i csatornák ügye. Ezek tervét — mint szakértő — szigorúan megbírálta, mert látta, hogy a tervek elsősorban magánérdekeket szolgáltak. Befolyásos ellenfelei ezért úgy álltak bosszút rajta, hogy a hadügyminiszter engedélyének hiányával vádolva, börtönbe záratták. Coulomb kiszabadulva beadta lemondását, amit nem fogadtak el, sőt, újra őt küldték ki a csatornatervek felülvizsgálására. Ekkor is rendíthetetlenül kitartott szigorú elvei mellett, s végül is győzött. Később a vízművek intendánsa és a „térképek őre” lett. Ezredes volt, amikor a forradalom idején végleg lemondott hivatalairól, és a közoktatásügy főfelügyelőjeként tevékenykedett — szigorral, de igazságosan. 1806-ban halt meg. 8. 0.
