Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Június
Június 15 A vírustenyésztés mestere Thomas Hickle Weller viszonylag fiatal korban jutott el tudományos pályafutásának csúcsára, hiszen még 40 éves sem volt, amikor (1954-ben) elnyerte a legnagyobb tudományos megbecsülést jelentő Nobel-díjat. Ann Arborban (USA) született 1915. június 15-én. A michigani egyetemen orvosi zoológiát tanult. Főleg az élősdi szervezetek — amelyek közül sok az embert is megbetegíti — tanulmányozása kötötte le a figyelmét. 1936-ban a híres Harvard Egyetemre ment, ott trópusi betegségekkel foglalkozott. Ezek a betegségek sok vonatkozással kapcsolódnak a parazitológiához. Itt ismerkedett meg Endersszel, az akkor már híres víruskutatóval, aki bevonta a fiatal tudóst a víruskutatás bonyolult munkájába. Orvosi oklevelet szerzett (1940-ben), és a bostoni gyermekkórházban kezdett dolgozni, ahol lépten-nyomon találkozott egy, főleg a gyermekek körében pusztító félelmetes vírusbetegséggel: a járványos gyermekbénulással (ahogy elterjedten, de hibásan nevezik: „gyermekparalízissel”), tudományos nevén poliomielitisszel vagy polióval. Nem sokáig dolgozhatott azonban a gyermekkórházban, mert az USA belépett a második világháborúba, és Weller is a hadseregbe került. A háború végeztével visszatért a bostoni gyermekkórházba, és teljes erővel a víruskutatásba vetette magát. ő állapította meg, hogy a bárányhimlő és az övsömör vírusa azonos: mindkét betegséget ugyanaz a kórokozó okozza. A betegségek korai megállapítására pontos diagnosztikus módszert is kidolgozott. 1955- ben egy másik vírust fedezett fel, amely súlyos agyelváltozást okoz, és amely már az anyaméhben támadja meg a magzatokat. Nagy munkát végzett néhány más, eléggé elterjedt vírusbetegség (coxsackie vírus; toxoplazmózis stb.) virológiái vonatkozásainak tisztázása terén. A vírustenyésztés területén érte el legjelentősebb eredményeit — elsősorban ezért tüntették ki a Nobeldíjjal, mesterével, Endersszel és kutatótársával, Robbinsszal együtt. Hármuk nevéhez fűződik a poliomielitis vírus tenyésztésének megoldása, ami nélkül nem lett volna lehetséges a járványos gyermekbénulás elleni oltóanyag elkészítése. Weller pályafutása élénk bizonyítéka az elméleti kutatás és a gyógyítás egységének. A bostoni gyermekkórház kutatóorvosaként olyan betegségek ellen küzdött és olyan betegségek ellen készített fegyvert, amelyek elsősorban a gyermekek életét és egészségét veszélyeztetik. Se. S.
