Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Május

Május 26 Heinrich Friedrich Geissler, egy thüringiai takács fia 1815. május 26-án született. A szegényes körülmé­nyek között élő Geissler famíliának nem volt lehető­sége, hogy a gyermeket taníttassa. Ehelyett mielőbb keresetet biztosító foglalkozást akartak a kezébe adni. így tanulta ki az üvegfúvás mesterségét, és ezt olyan tökéllyel művelte, hogy nemsokára messze földön el­terjedt a híre. Rendkívül ügyes kezű és invenciógazdag ember volt, aki nem elégedett meg a mesterség puszta elsajá­tításával, hanem önmaga kezdte tanulmányozni az üveggel összefüggő fizikai és kémiai tudnivalókat. Sorra járta a német egyetemeket, és összegyűjtötte az üvegtechnikai tapasztalatokat. Állami segítséggel még Hollandiába is eljutott. Az ötvenes évek elején végleg Bonnban telepedett le, ahol a nagy hírű fizikus-matematikus, J. Plücker jobb keze lett. Geissler mechanikai műhelyében nagy teljesítményű higanyos légszivattyút szerkesztett, amelynek segítségével Plücker sugárzási vizsgálatai­hoz kellően légritkított kisülési csöveket tudott elő­állítani. Ezek a ma is használatos Geissler-csövek. A gázok, illetve fémgőzök spektroszkópiai vizsgá­lataihoz ezeket az anyagokat „gerjeszteni” kell: ez azt jelenti, hogy alacsony nyomáson, elektromos fe­szültség hatására a gázok anyagukra jellemző sugara­kat bocsátanak ki, amelyeket a spektroszkóppal ana­lizálni lehet. A Geissler-csövek üvegből vagy kvarcból készülnek; középső részük kapilláris vékonyságú. A gáz vagy gőz nyomása a csőben alacsony, mind­össze 1—50 higanymilliméter (más néven: torr). A cső két végébe beforrasztott elektródokra több száz, eset­leg ezer volt feszültséget kapcsolva, a kapillárisban a gáz világít. — Megemlítjük, hogy a magyar szárma­zású Hevesy György (1. augusztus 1-i cikkünket — A szerk.) ilyen spektroszkópiai vizsgálattal fedezte fel a hafnium nevű elemet. Geissler nem végzett egyetemet, valójában techni­kus és feltaláló volt. Munkássága azonban minden elismerést megérdemelt. Ezt juttatta kifejezésre a bonni egyetem is, amikor 1868-ban díszdoktori ok­levéllel tüntette ki. 1879-ben halt meg. 8. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom