Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Május

Május 25

Az orosz „damaszkuszi" penge

A XIX. század elején azokban az országokban, amelyek megindultak a tőkés fejlődés útján, az ipar gyorsan fellendült. Oroszországban ugyan fennmaradt a hűbéri rendszer, és ez gátolta a termelőerők kibontakozását, de kiváló orosz technikusok a nehéz viszonyok között is folytatták harcukat a fejlődésért. Ilyen kiválóság volt a kohászat területén Pavel Petrovics Anoszov.

1797-ben született, és a bányamémöki főiskola elvégzése után, 1819-ben a zlatouszti gyárba lépett be, ahol azután 30 éven át dolgozott.

Az acélöntési eljárásokat évszázadokon át a legnagyobb titokban tartották. Különös gonddal őrizték a damaszkuszi acél készítésének titkát, amelyről Anoszov azt írta, hogy „damaszkuszi acélon minden orosz a közönséges acélnál keményebb és legjobban élesíthető acélt érti”.

Anoszov megfejtette a damaszkuszi pengék titkát! 1828-ban csodálatos acélpengét készített, amely általános feltűnést keltett, majd 1833-ban igazi damaszkuszi pengét állított elő. 1842-ben jelent meg könyve A damaszkuszi acél címmel, amelyben közkinccsé tette kutatómunkája eredményeit. Pengéi keresztülvágták a csontot és a fémet, anélkül, hogy élük csorbult volna. A kard hegyére lépve, a pengét — mint a fűzfavesszőt — könnyen derékszögbe lehetett hajlítani, s ha elengedték, kipattant, mint a rugó. Munkájának tudományos megalapozottságát jól mutatja, hogy ő használt elsőnek mikroszkópot csiszolt és savakkal mart acélfelületek szerkezetének tanulmányozására.

1851. május 25-én halt meg. Tanítványai sorából kerültek ki az orosz acélgyártás továbbfejlesztői.

P. J.

Anoszov pengőinek kipróbálása