Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Május
Májas 18 Hogyan terjednek a rádióhullámok? A rádiózás kezdeti időszakában egész sor elemi kérdés várt megválaszolásra. Többek közt tisztázni kellett, hogy miként terjednek a hullámok: egyenes vonalban vagy a Föld görbületét követve. Sokáig nem volt magyarázat az ún. „fading”-jelenségre sem, arra, hogy távolabbi adóállomások hangja időnként lehalkult vagy éppen eltűnt. Egy angol fizikus és elektromérnök, Oliver Heaviside kutatásai sokban hozzájárultak e problémák megoldásához. Heaviside 1850. május 18-án született. Kiválóan képzett elektromos szakember volt, és emellett a felsőbb matematika legbonyolultabb részletei sem jelentettek számára nagyobb nehézségeket. Kezdetben a múlt századi elméleti fizika nagy eredményét, Maxwell teóriáját ültette át a gyakorlatba, amikor azt az elektromos vezetékekre, kábelekre alkalmazta. Kidolgozta a vektor- és az operátorszámítás ma is használatos formáját, és úgy látszott, hogy végleg kiköt az elméleti fizika mellett. A rohamos fejlődésnek induló rádiótechnika azonban az elektromérnök Heaviside számára is tartogatott megoldandó problémákat. A. E. Kennellyvel együtt a hullámok föld körüli terjedését kezdte tanulmányozni, és arra a feltevésre jutott, hogy a hullámok egyrészt követik a Föld görbületét, másrészt a légkör egy felsőbb, ionizált rétegéről visszaverődve jutnak el nagyobb távolságra. Ez a feltevése később teljes igazolást nyert. A Föld légkörének felsőbb részében a Nap ibolyántúli és röntgensugárzása az atomok egy részét ionizálja: ez az úgynevezett ionoszféra. Ebben fölfelé haladva sűrűsödések és ritkulások követik egymást; a sűrűsödéseket rétegeknek hívjuk, és betűzéssel különböztetjük meg. Az F-réteget másképpen Heaviside— Kennelly-rétegnek hívják: ez az a réteg, amelyről a közép- és a rövidhullámú rádiójelek visszaverődnek — esetleg többszörösen is —, találkoznak a Föld görbületét követő hullámokkal, s ott interferálva erősítik vagy gyengítik egymást: — és így idézik elő a ,,fading”-et. S. 0.
