Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Május
Május 19 A kő koszorúzta alpesi hegyóriások között elterülő kies völgy évszázadokon át dúló csaták színhelye volt, kezdve cimberek, szaracénok, a berni köztársaság, burgundok és szavoyardok közt lefolyt pusztító háborúktól egészen a Sión magaslaton 1788-ban vívott véres ütközetig, amelyet néhány évtized múlva Napóleon alpesi átkelése követett. Amikor a franciák császára rettegett hadseregével átkelt az Alpeseken, elhatározta, hogy hatalmas országúttal köti össze Franciaországot Itáliával. Az utat 1802—1806 között építették, és 18 millió frankba került. A 65 km hosszú úton 195 híd épült. A Simplonon átvezető út azonban nem elégítette ki a hozzá fűződő reményeket; a hideg éghajlat, gyakori szélviharok, hófúvások, felhőszakadások idézte hegyomlások néha hónapokra elzárták a közlekedést és a postajáratokat. 1850 körül merült fel először egy alagút fúrásának gondolata, azonban ez a politika, magánérdekek és nem kismértékben műszaki problémák miatt lekerült a napirendről. 1893-ban — nemzetközi megállapodások létrejötte után — megalakult a Jura—Simplon Vasúti Társaság, amely a technikai munkálatok vezetésével svájci részről Locher ezredest, olasz részről pedig Brandt alagútépítő mérnököt bízta meg a tervezéssel. 1893-tól 1898-ig tartottak az előkészítő munkálatok, 1898. augusztus 13-án kezdték két oldalról építeni, majd 1905. február 24-én törték át a 19 823 méter hosszú alagiit utolsó válaszfalát. Bár az eredeti irányon változtatni kellett, a két fúrás tengelyé vízszintes irányban mindössze 20, függőleges irányban pedig 280 centiméterrel tért el egymástól. A 400 főnyi munkásseregnek szinte elviselhetetlen nehézségeket kellett leküzdenie. Az északi tárnában hét és fél kilométer mélységben 53 fok volt a hőség. Mesterségesen szitáló esőt kellett előidézni jéghideg vízből, hogy a munkások tovább dolgozhassanak. A déli tárnában kőzetbeomlások és vízbetörések gátolták a munkát, egy vízbetörés több munkást el is temetett. A hegy iszonyatos nyomása összetörte a legerősebb fatörzseket is, és elgörbítette a hatalmas vasgerendákat. Csak óriási betontömbök beépítésével sikerült ezt ellensúlyozni. A hegy belsejéből több mint 1 millió köbméter követ kellett eltávolítani. A robbantásokhoz 1350 tonna dinamitot, 4 millió darab robbanógyutacsot és 5300 kg gyújtózsinórt használtak fel, s 4 millió fúrólyukra volt szükség. A Simplon-alagút a világ leghosszabb alagútja. Műszaki átadása 1906. május 19-én történt meg, s három hét múlva már meg is indult a vasúti forgalom az alagúton át Svájc és Olaszország között. P. J.
