Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Május
Május 17 A védőoltás felfedezője Az emberiséget ősidők óta tizedelte egy félelmetes járványos betegség: a fekete himlő. A betegségből kevesen gyógyultak meg — azok is alaposan himlőhegekkel elcsúfítva —, de akik kiállták, nem kapták meg többé. E tapasztalat alapján sok nép például úgy igyekezett védekezni a betegség ellen, hogy felvették a himlős ingét, remélve, hogy így enyhe lefolyású betegséget kapnak meg, és azután „védettek” maradnak. Más hasonló módszerekről is tud az orvostörténelem, ezek azonban mind eléggé veszélyesek voltak, s ezért nem is terjedtek el. 1749. május 17-én született az az ember, aki végül is felfedezte a hatásos és veszélytelen védőoltást. Edward Jenner egy angol kisvárosban volt seborvos, és felfigyelt arra, hogy azok a fejőnők, akik tehénhimlőn estek át, nem kapják meg a félelmetes fekete himlőt. Elhatározta, hogy merész kísérletet végez: beoltott tehénhimlővel egy gyermeket, majd egy hónap múlva fekete himlővel oltotta be. A gyermek egészséges maradt! 1796-ot írtak akkor. Ez volt az első, tudományos alapon végzett sikeres védőoltás. És mivel a tehén latinul vacca (és az orvosok nyelve akkoriban a latin volt), az eljárást vaccinationak (tehénoltás) nevezte el. A vakcináció diadalútja majdnem olyan gyors és elsöprő volt, mint a himlőjárványok. Mégis, eleinte sokan kételkedtek benne, és gúnyolták a vakcináié orvosokat. A gúnyos hangok azonban elcsitultak, és Jennert (aki 1823-ban halt meg) a világ jótevői között tartja számon az emberiség. Яг. 8.
