Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Január

Január 5

Aki pónival akarta elérni a Déli-sarkot

Az elmúlt évszázadokban a sarkvidékek úgy vonzották a különféle nemzetek felfedezőit, mint a mágnes a vasat. És mégis, eltelt a századforduló anélkül, hogy valaki rátette volna a lábát arra a földrajzi pontra, amely annyi áldozatot követelt.

Az angol Emest Shackleton már sok tapasztalatot gyűjtött előzetes felfedező útján, amikor a Nimród bálnavadászhajó fedélzetén 1908-ban elérte a délsarki Ross-tengert. Scott kapitánnyal együtt 1902-1903- ban bejárta a Victoria-föld hegyekkel koszorúzott partvidékét. Ez az út azonban csak a déli szélesség 82°17'-ig vezetett.

Az angol sarkkutatók kudarcát — hiszen a Délisarkot a norvég Amundsen (1. július 16-i cikkünket. — A szerlc.) érte el elsőként — az okozta, hogy rosszul választották meg az eszközt, amely célba vitte volna őket. Scott motoros szánokkal próbálkozott akkor, amikor a motorok még jó úton és átlagos hőmérsékleten sem voltak biztonságosak, Shackleton pedig 1907- ben mongol pónilovakat vitt magával. Ezeknek azonban sok takarmányra volt szükségük, és nehezebben bírták a hideget is. így, miután a 84. szélességi fokon áthaladtak, valamennyi póni elpusztult. Száznyolcvan kilométerre a sarktól, a déli szélesség 88. fokán Shackleton három társával visszafordulásra kényszerült; már jártányi erejük sem volt. 2700 kilo‘■Л*»

Ernest Shackleton

méteres, rendkívül nehéz út végén tértek vissza támaszpontjukra. Az út azonban mégsem volt hiábavaló ! Tisztázták a követendő útvonalat, és megtalálták bolygónk déli félgömbjének mágneses pólusát, a déli szélesség 72°25' és a keleti hosszúság 155°16' metszéspontjában.

Az a tény, hogy Shackleton még akkor is folytatta kutatásait az Antarktiszon, miután Amundsen a Délisarkot meghódította, bizonyítja, hogy célja nem rekordkísérlet volt, hanem a tudomány áldozatokkal terhes szolgálata. 1914-től 1917-ig dolgozott a Délisarkvidéken, és csak rendkívüli bátorsága mentette meg maga és társai életét: hajóját, az Endurance-1 ugyanis a jég összeroppantotta és elsüllyedt.

Utolsó útján, még mielőtt megérkezett volna a sarkvidékre, a Déli-Georgia-szigeten, 1922. január 5-ón, 48 éves korában meghalt. Az expedíció tagjai vezetőjük szellemében folytatták a kutatómunkát, amely azóta sem ért véget.

P. B. P.