Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Január

január 6

A borsószemek titka

Amikor Gregor Johann Mendel brnói szerzetes 1884. január 6-án meghalt, senki sem gondolt arra, hogy az egyszerű barát korának egyik legnagyobb tudósa volt.

1822-ben született Sziléziában. 1865-ben megjelent örökléstani dolgozata, amelyben növényekkel végzett keresztezési kísérleteit és azoknak statisztikai feldolgozását ismertette, nem keltett különösebb feltűnést. A fontos tanulmány egészen 1900-ig Csipkerózsika álmát aludta, és sokáig hatástalan maradt a biológia fejlődésére. Amikor azonban kiásták a feledés homályából, egyszerre a biológusok érdeklődésének középpontjába került, és a mendelizmus az örökléstannak, a genetikának egyik legfontosabb módszertani irányzata lett.

Munkája az örökléstani szabályok első tudományosan megalapozott összefoglalása volt. Mendel érdeme, hogy elindította az örökléstani kutatást, és lerakta a kísérleti módszertan alapelveit. S mindezt egyszerű borsókísérleteivel érte el, amelyeket a brnói monostor kertjében nevelt növényekkel végzett. Kimutatta, milyen törvényszerűségek alapján öröklik az utódok a szülők egyes tulajdonságait. Az elméletileg várható és ténylegesen kapott eredmények jól megegyeztek. Egyszerű kísérleteit később lényegesen alaposabban, nagyobb pontossággal megismételték, és a belőlük levont tanulságok igazolták az elgondolás helyességét.

Gregor — ahogyan a brnói papot szerzetestársai nevezték — az ismeretlenség homályában maradt volna, de Johann Mendel botanikus világhírű tudós lett. Messze megelőzte korát, így nem csodálkozhatunk rajta, hogy csak fél évszázaddal halála után vették észre jelentős munkásságát, amelyet ma is rendkívül sokra becsülünk.

P. B. P.