Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Január

Január 4

A klasszikus fizika megteremtője

1642. január 4-én született az angliai Woolsthorpeban Isaac Newton. Amikor 85 évvel később a Westminster-székesegyházban hamvait elhelyezték, sírkövére ezt vésték: „A halandók szerencsésnek tekinthetik magukat, hogy az emberiségnek ez a dísze közöttük élt.”

Az „emberiség dísze” koraszülött, gyönge testalkatú, de kemény akaratú, sőt makacs gyermek volt. Fejébe vette, hogy nem lesz gazdálkodó vidéki kisbirtokos. Cambridge-be ment az egyetemre matematikát tanulni. 1665-ben a pestisjárvány miatt másfél évre bezárták az egyetemet, és Newton kénytelen volt falujába visszavonulni. Ez a másfél év megérlelte benne legnagyobb tudományos felismeréseit: közöttük az általános tömegvonzást és az infinitézimális számítást. Későbbi élete tulajdonképpen ifjúkori felismeréseinek részletes kidolgozásával telt el.

26 éves korában már professzor Cambridge-ben. Egyetemi tanárságát anyagi gondjai miatt 53 éves korában a londoni pénzverde felügyelői, majd igazgatói állásával cserélte fel, ez évi 15 000 font jövedelmet biztosított számára. 1703-ban a Royal Society elnökévé választotta, 1705-ben pedig a királynő lovaggá ütötte. Élete utolsó éveiben természettudományos témák már ahg foglalkoztatták, annál több teológiai értekezést írt. Halálakor, 1727-ben, maga a

király rendelkezett úgy, hogy a Westminster-székesegyházban temessék el.

Newton rendszerezte a mechanika eredményeit, és ezzel megalapozta a klasszikus fizikát. Törvényei a mechanika alapegyenletei lettek, amelyek az égi mechanikában nyerték legfényesebb igazolásukat. Optikája az elmélet és a gyakorlat szemszögéből nézve is alapvető, úttörő munka. Prizmájával először ő állított elő színképet, s ezzel bebizonyította, hogy a fehér fény összetett. A fényt parányi részecskék, korpuszkulák halmazának tekintette.

Newton nemcsak fizikus, hanem filozófus is volt. Filozófiai munkássága kétségkívül nagy hatást gyakorolt a materialista filozófia fejlődésére. Szemlélete mechanikus materialista jellegű. A teret és az időt objektív valóságnak, de az anyagtól függetlennek tartotta. Ügy vélte, a bolygók mozgásához szükség volt az első „isteni lökésre”.

Történetileg igazolt, hogy az emberiségnek a világról alkotott felfogása Newton korában lényegesen megváltozott, és ez a változás döntő módon Newton működésének köszönhető.

S. 0.