Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
„Meglássa kegyelmed, hogy ebben az országban csak a mesterséghez ne bízzék, mert bizony azzal tisztességesen el nem élhet, hanem egy kis ökonómiát [gazdaságot] is ragasszon hozzá, hogy legalább búzát és bort pénzen ne vegyen”.132 Tótfalusi harcot feladó, fásult szavaiban mintha csak Apáczai keserűségét hallanók újra. Sok papírkészítő elmondhatta később is a szomorú refrént — „másuvá igazítának” —, és ezzel nemcsak saját, hanem a többi mesterség helyzetéről, egész technikai életünkről is igazat mondott. A 18. század első évtizedeiben még nehezen mozdul tovább papírkészítésünk. Érthető: a politikai és gazdasági helyzet még nagyon kedvezőtlen. Csak a harmincas években gyorsul valamit az ütem, ekkor már a Dunántúl térképére Baranya, Sopron, Vas, Veszprém megyékbe is berajzolhatjuk a papírmalmokat. A többség azonban most is északon keletkezik: Abaúj, Árva, Bars, Bereg, Borsod, Gömör (9 pm.), Liptó, Máramaros, Nógrád, Nyitra (6 pm.), Pozsony, Sáros, Szepes, Trencsén (11 pm.), Turóc, Zemplén, Zólyom megyében. Részben a kedvező vízviszonyok miatt, részben azért, mert e terület aránylag zavartalanabbul vészelhette át a nehéz időket, mint az ország többi része. Erdélyben Alsó Fehér, Beszterce, Brassó, Fogaras, Hunyad, Kolozs, Szeben és Torda megyében indul tovább a papírkészítés. Az ország más területeiről csak négy megye dicsekedhetik papírkészítő hellyel: Bihar, Pest, Temes és Zágráb. A fejlődés csak a század közepén gyorsul meg, az előbbiekben megismert befolyásoló tényezők általános javulásának megindulásával. Majd ötször annyi papírmalom kezdi meg működését, mint a század első felében. A papírkészítői létszám tekintetében az előző századhoz viszonyítva valamit javult a helyzet, de a század elején még kevesen dolgoznak. Csalogatni már nem kell őket, de kerestetni igen. Telekiné Bethlen Kata hévízi papírmalmához sógora, Teleki László révén kerestet papírkészítőt. 1743. október 1-én így ír neki: „Tudom, kedves Öcsém-uramnak vagyon a fel földön sokakkal esmerettsége, ott lévén pedig sok papiros malmok, kérem atyafiságosan kedves Öcsém-uramat, ne sajnáljon egy papiros csináló mester-ember szereztetésében munkás lenni”.133 A szereztetés nehezen mehetett, s a hévízi malom másunnan kapott papírkészítőt. 1744. február 4-én így ír Telekinek: „Papiros csináló iránti való jóakaratját köszönöm kedves Öcsém-uramnak. Fogott, kedves öcsém, Bethlen Farkas uram Bécsben már szerezni, mivel írta, hogy a recrutázni jövő katonákkal le küldi. Azért tovább kedves öcsém-uram magát ne fárassza”.134 Csak a század közepe táján, amikor papírkészítésünk 77
