Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

emlékezet nintsen, de már az 1758. észt. költ urbáriumában emlegettetik, az honnan azt lehet kihozni, hogy azon papír malom ezen két esztendő idő szakasza közben állíttatott fel”. A kercsesorai papírmalom „felállítási idejéről semmi bizonyos nem tudatik”.112 De még ahol időpontot közölnek, ott is tévedés lehet. A jelen esetben két papírmalomnál tudjuk is: a roskányit 1753-ra keltezik, más forrásokból tudjuk, hogy 1750-ben indult, a kolozsmonostorinál közölt 1797. évvel a megújítás időpontját adták meg, mert ismeretes, hogy már 1718-ban működött.

Az alapítási időpontok tehát általában bizonytalanok. Ezt a következő felsorolásnál figyelembe kell vennünk, és számolnunk kell azzal, hogy a további kutatás egy-egy papírmalom alapítási idejét megváltoztathatja, rendszerint korábbra teheti, mint ahogy számukat is sokasíthatja majd.

Megjegyzendő, hogy a vízjel segítségét a 17. századtól kezdve részint az azonos vízjeltárgyak, részint az átvizsgálhatatlan mennyiségű papírtömeg miatt csak kivételesen lehet igénybe venni.

A 16. század második felének fejlődés-vázolása lényegében a lőcseit követő első papírmalmaink létesítésének ismertetésével egyenlő. Az első papírmalmok megindulása természetesen nem jelenti azt, hogy a papírbehozatal megszűnik. Az íróanyagszükségletnek csak egy részét elégíthetik ki a hazai malmok. Behozatalra egész korszakunkban szükség van. Csak arról van szó, hogy papírkészítésünk fejlődésével egyre nagyobb mértékben tudjuk fedezni a hazai fogyasztás igényét.

A lőcsei papírmalom leégése — 1530 — után jó ideig csak külföldi papírt -— főleg aSt. Pölten-i és bécsújhelyi, a déli részeken kisebb mennyiségben itáliai papírmalmok termékét — használhatta írásműveltségünk. A mohácsi vész utáni zavaros időkben a kereskedelem, legalábbis a haddal veszélyeztetett területeken, nehezebben teljesíthette feladatát, a papírellátás is egyenetlenebb lett. Jól jellemzi ezt a helyzetet — de azért ne általánosítsunk — Bornemissza Pál püspöknek Batthyány Kristófhoz intézett, Dobochon, 1538. március 4-én kelt levele (1. 5. á.). A latin nyelvű levél befejezte után odaírta magyarul: „Többet írok vala, ha papírosom leszen vala. Ezt is az ablakról vettem le éjjel.”113

Egy pillanatra álljunk meg e levélnél, mert nem közönséges: a papírja ablaküveg volt. Nem valószínű, hogy egykönnyen hasonló történeti emléket bárhol fel tudnának mutatni, mert az ablakra felhasznált papír, a dolog természetéből következőleg elpusztult. Ezt azonban még jó állapotban — és az írás tanúsága szerint tényleg — az ablakról levéve, levélíráshoz használták fel, és így levél mivolta miatt mint levéltári anyag — hisz címzettje nem tette az ablakba — a mai napig fentmaradhatott.

69