Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
zárult.88 Hozzászólásáról, véleményadásról szó sincs, mint 30 évvel ezelőtt. Technikai ismeretet, amit papírkészítőink hasznosíthattak volna, a hollandi beállításán kívül (jellemző, hogy erről még mindig intézkedni kell) nem tartalmazott a rendelet. A műhelyszokások alkalmazását csak találgathatjuk, mert még azt sem tudjuk bizonyosan, hogy papírkészítőink ismerték-e a rendeletet. Azt viszont tudjuk, hogy Ausztriában és a tartományokban nem tartották be, és mivel a mesterségbeli szokások, gátolván a termelést, visszaéléseknek minősültek, azért az 1756-os személyi rendeletet szóról szóra átírva 1789-ben újból kiadták.89 Újabb visszaélésekre vonatkozik az 1786. évi rendelet, amelyet azonban — bizonyítván a szokások erejét — 1793-ban újabb pontokkal bővítve, ismét ki kellett adni.90 A 19. század elejéről az említetteken kívül még a következő rendeleteket ismerjük. 1807-ben elrendelik, hogy az iskolai bizonyítványok számára vastag, jól enyvezett papírt készítsenek, amelyet nem lehet radirozni.91 1819-ben a különböző papírok vámtarifáját szabályozzák újból,92 és a nagy elefántpapír behozatali vámját csökkentik, illetve a vámrendelkezést módosítják.93 1822-ben az utóbbi, valamint a külföldi színestapéta vámjáról intézkednek,94 és megtiltják a féregölő füstölőpapír behozatalát.95 1834-ben a gubernium megtiltja a rongy kivitelét Erdélyből.90 Az 1838-as vámrendelet, amely 1841-ben is érvényben volt, újból intézkedik a papírvámról: 5 csoportban 28-féle papírfajtát vámol, a behozatali vám 5 krajcártól 10 forintig, a kiviteli % —121/2 krajcár között mozgott, Magyaroszágra csak 2 tétel volt érvényes: a behozatalnál 3—25 krajcár, a kivitelnél %—4 krajcár vámmal.97 A központi rendelkezések felsőfokú végrehajtói és esetleges kezdeményezői az udvari és magyar kormányszervek voltak. Érdemes néhány szóval álláspontjukat ismertetni, figyelembe véve különböző hatáskörüket, mert papíriparunkat jelentősen befolyásolták. — Az értékelés az egész vonatkozó forrásanyag áttanulmányozásán alapszik, sok egyes adat állt rendelkezésünkre, ezért jegyzetelésre nem volt módunk. A papíripar szempontjából általánosságban megállapíthatjuk, hogy a központi udvari és a magyar kormányszervek — érthetően — két álláspontot képviseltek. Az előbbiek egységesen az osztrák értelmű monarchia érdekét képviselték, az utóbbiak azonban nem egyformán a magyar érdeket. A gubernium és a helytartótanács, a 19. század elejéig fokozódóan, a maga hatáskörében nemcsak hivatali feladatát látta el, hanem — különösen a helytartótanács — túl is lépte azt, osztrák szempontból túlságosan képviselte a magyar érdekeket. A kamara az egész korszakban, úgy 61
