Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
mondhatnánk, általában közömbös volt, közvetlen pénzügyi kérdésekben azonban a pénzügyi fegyelem szerint határozott, amelynek osztrák alapelve a takarékosság volt, de azért nagyvonalúbb volt, mint a központi udvari kamara. A kancellária állásfoglalása nem volt egységes. Úgy fogalmazhatnánk, hogy alkalmazkodott a kor politikai lehetőségeihez, vagyis követte az udvar álláspont-változását. Mindig elment lehetősége határáig, de tovább nemigen. Az udvar felől tehát aulikus volt, felőlünk talán túlságosan tárgyilagos, de a 18/19. század fordulójától kezdve már hajlott a magyar érdekek pozitívabb képviseletére. Végső fokon mindegyik szerv hivatali feladatának megfelelően járt el, de a hivatalnokok állásfoglalása a korszellemmel változott, a keretet más-más tartalommal töltötte be. Áttérve a helyi rendelkezésekre, ezeknek egy része papírmalom alapítására vonatkozott. Ilyen pl. Báthory István erdélyi vajdának 1573. március 12-én kelt rendelkezése, amely Szeben város tanácsának kérésére megengedi, hogy papírmalmot állítson, s a készített papírt Erdélyben bárhol árusíthassa.98 Vagy: II. Mátyás 1615. október 3-i rendelete, amely átírva Lőcse város 1615. január 2-i levelét, megengedi, hogy Spillenberger Sámuel, lőcsei orvos, a Lőcséhez tartozó Teplic völgyében, a régi gabonamalom átalakításával papírmalmot létesíthessen.99 Hasonló volt az említett Strudel privilégiuma is, aki Budán akart malmot alapítani. E rendelkezések azonban még a középkori joggyakorlat utórezgései voltak, s már a 17. században nem volt erre szükség. Kivételesen fordul elő. Papírmalmaink alapítói már nem kértek engedélyt. Miért? Mikor Mihajlovszky János 1806-ban a kancelláriától 15 éves, Bánátra szóló privilégiumot kér, mert Temesvárott vagy környékén papírmalmot szeretne építeni100 — amiből nem lett semmi —, a kancellária a helytartótanáccsal egyetértve elutasítja, mert a földesúr ősi jogához tartozik, hogy a birtokán, ahol akar, papírmalmot alapíthasson, királyi jog ilyen privilégiumot nem adhat.101 A földesúri jog rendelkezett tehát, a feudális hierarchiának megfelelően, ki-ki maga birtokán. A király mint földesúr a kamara- és a koronabirtokokon és részben a szabad királyi városokban. Ebből következően a helyi intézkedések kiterjedési lehetősége a birtok nagyságától és a birtoklás időbeli tartamától függött, és ennek megfelelően érvényesülhetett. Erre példa az említett lékai papírmalom, illetve az Esterházyak lékai uradalmának egyik intézkedése, amellyel a rongygyűjtést, illetve a csempészést kívánta 1760—70-ben megoldani. Megtiltja, hogy a hercegi birtokokon más mint a papírkészítő megbízottja a rongyot összegyűjtőd
