Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
inasokat és legényeket a katonai szolgálat alól kívánja, a lehetőség szerint, mentesíteni.63 Atermelésnekazonban elsődleges feltétele a nyersanyag volt, a rongy. Eleinte vámemeléssel próbálták a kivitelt megakadályozni, mivel ez eredménytelen volt, 1767. április 23-án az uralkodó elrendelte Ausztria és a tartományok részére, hogy a rongyot csak belföldi papírkészítőnek lehet átadni.64 Újból tilalmazták a kivitelt 1784—85-ben,65 majd 1788- ban, mikor a behozatali vám bécsi mázsánként 1 krajcár volt, Magyarországról vámmentesen lehetett kivinni, viszont a tartományokból Magyarországra mázsánként 1 krajcár vámmal lehetett rongyot szállítani.66 A rendelkezés 1807-ben is érvényben volt, 1818-ban csak annyiban módosult, hogy a külföldi behozatal vámját 3 krajcárra emelték.67 A hazai papírkészítők már 1750-től kezdve tiltakoztak a rongynak Ausztriába és a tartományokba szállítása ellen, kéréseiket önkormányzataink, sőt a magyar kormányszervek is ismételten magukévá tették, de eredménytelenül.68 A rongykivitel megtiltása még nem volt elégséges, a nyersanyagot a papírkészítő számára könnyen és gyorsan hozzáférhetővé kellett tenni. 1754-ben Bécsben, majd pedig egész Alsó-Ausztriában meg is szervezték a rongyraktárt.69 Az 1754-es technológiai rendeletet átíró 1768. május 14-i rendelet függelékében felsorolva közli az ott működő papírmalmok rongygyűjtő helyeinek jegyzékét, s ugyanígy egy 1785-ös rendelet is.70 Hazánkban csak helyi törekvések voltak, mint pl. a lékai papírmalomé, 1754—77 között. Itt sem sok eredménnyel, pedig a lékai az egyik legfejlettebb műhely volt, de közel lévén az osztrák határhoz, rendkívül virágzott a csempészés.71 Az 1770-es években a hivatalos nyugták számára pecsétes papírt rendeltek el, de hazánkban ez nem volt használatban.72 Mint említettük, 1769—70-ben az uralkodó még pozitív iparpolitikát folytatva, a magyar papírkészítés fejlesztését határozta el. Hogy a helyzetet megismerje, a magyar kamarától felvilágosítást kért a papírkereskedelemről s a papírkészítés általános helyzetéről,73 majd elrendelte, hogy készítsék elő a papírkészítés bevezetését a kamarai birtokokon és a szabad királyi városokban, illetve tegyen a kamara javaslatot papírmalmok építésére, amelyeknek főleg postapapírt kellene előállítani, és közölje azt is, hogy van-e elegendő nyersanyag.74 A kamarához 1771-ben beérkezett válaszok átolvasásával már szinte mi magunk is előre láthatjuk a végső elhatározást. Többségénél látszik, hogy nem jártak eléggé utána a dolognak: hol van a környéken megfelelő hely papírmalom építésére. Egyszerűen közlik, hogy nincs, vagy az egyéb 59
