Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
III. Papirkészítésünk átalakulása papirgyártássá. 1840-1900
A technikai vívmányok alkalmazásának társadalmi szükségessége az 1850-es években jelentkezik jelentősebben, és a 60-as években lesz általános. Technikai életünk általános fellendülésének ideje tehát a politikai tényezővel is összefüggött. E fél évszázad fejlődése azonban forradalmi jellegű. Nagy lemaradást kellett behoznunk, és a század végére alig 40 esztendővel maradtunk el az európai fejlődés élcsapataitól. Az ipari forradalom nálunk csak a század végén tetőzött. — Vizsgáljuk meg az előbbi két alaptényezőt közelebbről. A technikai elmélet fejlődését a műszaki oktatáson mérhetjük le.16 A műszaki törzsgárdát, a mérnököket az 1856 óta létező technikai főiskola, a József-Műegyetem nevelte. 1871. évi újjászervezése, mikor is egyenrangúnak ismerték el a tudományegyetemmel, jelentősen tovább fejlesztette, sőt európai színvonalra emelte. Ugyancsak a vezető-, főleg a tanítógárdát nevelték az 1871-ben létesült Országos Középfokú Műszaki Mintarajziskola — amely 1882-ben rajztanárképző is lett —, az 1872-ben Kassán létesített Gépészeti Felsőbb Ipartanoda, az 1874-ben létesített és 1885-ben átszervezett Fővárosi Községi Iparraj ziskola, az 1880-ban felállított Budapesti Közép Ipartanoda és az Iparművészeti Iskola. A közép- és alsófokú iparoktatást az 1850-es évektől kezdve részben az ez időben szervezett reáliskolák, részben az 1855-ben létesíteni kezdett népiskolák, valamint a vasárnapi és ismétlőiskolák látták el. Az 1859. évi iparrendelet pedig kötelezte a mestereket arra, hogy az inas oktatásáról gondoskodjanak, és a vasárnapi iskolák látogatására rászorítsák.17 Rendkívül jelentős volt az Eötvös József nevéhez fűződő 1868. évi közoktatási törvény (XXXVIII. t. c.) megalkotása. Részint az általános kötelező oktatás megindításával, részint a városokban megszervezett polgári iskoláival, részint pedig azzal segítette az iparoktatást, hogy hatására az Országos Iparegyesület megszervezte a tanonciskolákat. Ezt kívánta támogatni az 1872. évi ipartörvény (VIII. t. c.), az 1859. évi rendelethez hasonló utasítással. A tanoncoktatást azonban csak az 1884. évi ipartörvény (XVII. t. c.) rendezte véglegesen azzal, hogy általánosan kötelezővé tette. A fejlődésre jellemző, hogy szervezésének kezdetén, a 70-es években kb. 27 000 tanonctanuló volt, az 1887/8. tanévben a 261 tanonciskolában kb. 50 000 fő, az 1899/1900. tanévben 437 iskolában 77 685 fő tanult.18 Hogy a század végére a technikai gondolat hazánkban teljesen kifejlődött, azt az is bizonyítja, hogy az 1880-as években megszervezték az Iparművészeti Múzeumot és a Technológiai Iparmúzeumot. 314
