Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
A bécsi központi papírraktár szükségletét ez időtől kezdve részben a bécsi kincstári papírmalom, részben árverés útján elnyert szállítási szerződésekkel, papírnagykereskedők elégítették ki.663 A bécsi udvari kamara egyre pontosabb kimutatásokat kért, mintákat a papírszükségletről, és fokozottabban ellenőrizte a felhasználási elszámolásokat.664 Ekkor akarta az említett kisalakú papír használatát bevezetni. Már a magyar papírmalmok termékeit is használták.665 — A takarékosság fontos szempont ! — Persze az ellenőrzés még tovább fokozódott.666 A legkisebb szabálytalanság a papírfelhasználás bármely területén — mint pl. amikor 1812-ben rájöttek arra, hogy a postahivatalok a postai ügyvitelhez kiadott jóminőségű papírokat felvagdossák, és arra írják az értékcikk nyugtákat667 — azonnali dörgedelmet és tilalmat váltott ki. Közben, 1815-ben az is előfordult, hogy a központi papírraktár a következő évre nem tudta a szükségletet fedezni, ilyenkor egy évre a szervek árverés útján maguk gondoskodhattak papírszükségletükről.668 De azért a korszak végéig megmaradt ez a központi papírszükséglet kielégítés. Természetesen a szükségletet egyre pontosabban kellett megadni, a takarékosságot tovább kellett fokozni, és megkövetelték a naprakész papírkészlet-nyilvántartást.669 A rendi központi igazgatási szervek, mint ahogy az önkormányzatok is, maguk gondoskodtak papírszükségleteik kielégítéséről. Esetenként szerezték be a papírt a malmokból vagy a papír kereskedőktől.670 A közigazgatási szervek papírszükségletét (a központi kormányszerveknél az 1810-es évektől, de inkább kivételesen) általában a következő hazai papírmalmok fedezték: a diósgyőri a 19. század első felében, az ebedeci a 18. században, a fiumei papírgyár 1828-tól, a hermaneci a 19. század elejétől, a kassai a 18—19. század elején, a kokovai 4. papírmalom 1837-től, a körmöci első, a murányi, a nagyszlabosi első, a pécsi, a poprádi, a tiszolci, a znióváraljai első papírmalom a 18—19. század elején. Erdélyben részben a kincstári, részben más tulajdonú papírmalmok, vagy — de ritkábban — papírkereskedők elégítették ki a központi szervek papírszükségletét.673 A 19. század elején a gubernium a,,. . . szükséges papirosnak administrációját [szállítását] közönséges kótyavetye” vagyis árverés útján adta ki, és mindenkor értesítette az egyes szerveket, hogy „az oda való papiros malom tulajdonosaik vagy arendatoraiknak [bérlőinek] a licitáción való megjelenés és concursus [pályázat] végett adgyák tudtára”.672 A gubernium maga leginkább a kolozsmonostori papírmalom termékét használta. Évente 10—12 részletben kapta a szükséges papírt, és a kincstári év végén intézte el az elszámolást.673 300
