Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
A hazai termelés áruértékesítési formái közül az önellátást érthetően nem kell vizsgálnunk. Az árutermelés eseténél a fejlődést az jelzi, hogy a papírkészítő a 19. század elejétől kezdve már nemcsak a tényleges fogyasztóval és meghatározott esetekben lesz kapcsolatban, hanem általában a fogyasztóval és mindenkor. Vagyis a nagyobb városokban lerakatot, „boltot” nyit. így korszerűsíti korábbi eladási politikáját. De ez még kivételes jelenség, csak a nagyobb papírmalmok tehették meg. A boltnyitás azonban nem volt olyan egyszerű. A városok kereskedelmi testületéi — érthetően — tiltakoztak ellene. Alapos vizsgálatot provokáltak ki a papírkészítő személyére, a malom tulajdonjogára, termelőképességére, a papír tulajdonságaira, akár kivételesen Bécsben kísérletezett a papírkészítő — mint pl. az ebedeci Saidl Ignác 1820-ban648 —, akár általában Pesten — mint pl. a Forgách-féle kokovai 4. papírmalom 1839-ben649 —, vagy más városunkban — mint pl. a pilai papírmalom bérlője Weber Simon Péter 1825-ben Pozsonyban.650 Persze megakadályozni nemigen tudták, de legalább időben távolabbra tolták, és megnehezítették a papírkészítő győzelmét sokféle kifogásukkal és sérelmükkel. Csak a következő korszakunkban könnyebbült meg a helyzet ezen a téren, amikor némelyik papírgyárnak sikerült egyszerű gyárengedményt, vagy esetleg országos kiváltságot szerezni, amivel már az 1830-as évektől kezdve próbálkoztak.651 Az áruértékesítés és így az igénykielégítés módja általában megegyezett, csak bizonyos fogyasztási területeken változott. Az árutermelés esetében a 16—17. században még inkább a fogyasztó keresi fel a papírmalmot, a 18. századtól kezdve már a papírkészítő is piac után néz, a 19. század elején pedig még inkább. Az áruszállítását az egész korszakban az esetenként rövidebb-hoszabb időre vagy csak bizonyos mennyiség leszállítására megkötött szerződéstől függően általában a vevő, ritkábban a papírkészítő vállalta. Nagyobb távolságra való szállítás esetén a rizsmaburokkal ellátott papírt még hordóba, ládába is becsomagolták, hogy a szekerezés alatt szét ne rázódjon, és össze ne piszkolódjon. Közeire szállításnál ez felesleges volt, költségét megtakarították. A számlát kisebb mennyiség vásárlásánál azonnal, nagyobb mennyiségnél általában az utolsó részszállítás után egyenlítették ki. Az általános helyzettől két fogyasztási terület némileg eltér — bár részleteiben erre is jellemző —, ezeket közelebbről kell megvizsgálni: a világi közigazgatás és a nyomda igénykielégítését, A helyi közigazgatási szervek papírszükséglete csak a 19. század első felében lett jelentősebb, amikor az elégtelen írószer-ellátmány miatt rongy gyűjtéssel és annak a papírmalomban papírra való becseré297
