Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
lésével elégítették ki igényeiket, illetve pótolták a vásárolt mennyiséget, mint ezt már említettük. A központi közigazgatási szervek, vagyis az udvar magyar kormányszerveinek papírszükségletét másként elégítették ki a magyarországi és másként az erdélyi szerveknél. Az általános formától való eltérésük a 18. század közepén kezdődött, és a bécsi udvar ipar- és kereskedelempolitikájának volt a következménye, amely a jelen esetben —- úgy fogalmazhatnánk — a takarékosság szempontját kívánta messzemenően érvényesíteni. A magyarországi szerveknél közvetlenül, az erdélyieknél közvetve. Vizsgáljuk az előbbit. Bizonyos egyszerűsítéssel élve: az osztrák papíripar fejlesztésében nagy szerepet játszó Kollmüntzer Ferenc Antal, bécsi nagykereskedő és a lobensteini papírmalom tulajdonosa, valamint utódai és Trattner János Tamás, nyomdász és könyvkereskedő, fokozatosan monopolizálták az udvari hivatalok papírellátását, mint ahogy az utóbbi a nyomdait is.652 Ebből természetesen a magyarországi kormányszervek sem maradhattak ki. 1775-ben intézkedett a bécsi udvar az iránt, hogy e szervek ügyviteli nyomtatványaikat Trattnernél rendeljék meg.653 1777-ben pedig Trattnerrel és Kollmüntzerrel megkezdik a tárgyalást többéves papírszállítási szerződésre. Természetesen a két ajánlkozó között verseny alakul ki, amelynek győztese, jelentős árengedménye következtében, Trattner lesz.654 Ez persze nem jelenti azt, hogy a központi kormányszervek korábban hazai papírkészítőtől vásároltak volna. így pl. a magyar kamara 1766-ig a bécsújhelyi Kloss Ferenc Antaltól, 1767—71 között az olmützi Heger János Györgytől elégítette ki papírszükségletét.655 Ez csak azt jelenti, hogy Trattner nagy területen egy időre visszaszorította őket. És hogy miért mellőzték a magyar papírkészítőket, megtudjuk a magyar kamarától. 1784-ben papírszállításra mintákkal ellátott ajánlatokat kért be a kassai, murányi, pécsi és poprádi papírmalmokból. Az ajánlatban fel kellett tüntetni: milyen papírfajtákat, milyen árért tudnak szállítani, évente hány rizsmát, és milyen feltételek mellett? Az ajánlatokat gondosan megvizsgálták — a mintaíveket még íráspróbákkal is —, és összehasonlították az osztrák ajánlattal is. Ezek alapján a kamara megállapítja, hogy a magyar papírok, bár olcsóbbak, de nem elég jó minőségűek az udvari hivatal számára, valamint hogy a szükségletet a malmok termelése elégtelenül és bizonytalanul elégítené ki: nincs biztosítva a szállítás folytonossága, ez pedig a hivatalok ügyvitelét döntően megzavarhatja. Elutasítják a vásárlást,656 és megmaradnak Trattnernél. E próbálkozást éppen Trattner váltotta ki. 1784-évi ajánlatára ugyanis a helytartótanács megjegyezte, hogy Magyarországon 298
