Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
lesz, bürokratikus, több irat keletkezik, több papírra van szükség. Jellemző irata az akta.631 Ezt az átváltást mutatja a 17. századi jelentős papírszükségleti százalékszám növekedés. A 18. században ez a vezetés-szervezet-ügyvitel forma nem változik, csak lényegének megfelelően terjeszkedik, tehát növekszik a bürokrácia. Nincs minőségi változás, csak mennyiségi növekedés van. A papírigény növekedése azonban nem lehet olyan mértékű, mint az átváltás idejében. A 19. század elején a vezetési szervezet még szorosabb lesz, még kisebb ügyekbe is beleszól, a bürokrácia elér az egyedig, és életét sokkal nagyobb mértékben igazgatja, mint az előző századokban. E mennyiségi továbbterjeszkedés mellett bizonyos minőségi változást is tapasztalhatunk. A központi mellett a rendi közigazgatás is fejlődésnek indul, és követi az előbbit, vagyis átvált a gremiális formára, de nem egészen, és sokkal lassabban. Azonban már ott tart, hogy ,,. . . a közigazgatást illető számtalan tárgyakban minden nap számos jelentéseket és rendeléseket tenni köteles . . .” mint Küküllő megye írja 1811- ben.632 Ezt a folyamatot tükrözi a papírszükségleti százalékszám emelkedése. A magánigazgatás az egész korszakban monokratikus elvű vezetői szervezettel dolgozott, de a 17. században már lényegesen fejlettebb ügyintézéssel, mint az előzőben. A szervezet itt is szorosabb lesz, a szóbeliséget felváltja az írásbeliség — ez a minőségi változás —, jelentősen növekszik a papírszükséglet. A 18. században már lassúbb a növekedés mértéke, viszont a bekövetkezett politikai változás — a törökök kiűzése— következtében a szervek száma nő, az általános papírszükséglet jobban növekszik, mint az egyes szerveké. A 19. század elején az egyedi papírszükséglet a szervezet-ügyvitel terjeszkedésének megfelelően emelkedik. Az összszükséglet hasonlóan, de korántsem olyan mértékben, mint az előző században. Pedig ez időben jelentős az iparfejlődés, de a szervek száma nem emelkedik lényegesen — általában a földesúr iparosít —, és ami a lényeges, a szervezeti forma nem változik. Monokratikus marad, ellentétben a közigazgatással. Tehát nincs elvi, így minőségi változás. Ezt mutatja mind az egyedi, mind az összszükségleti százalékszám. Csak mennyiségi a változás, a papírszükséglet fokozatosan emelkedik. Ez az oka tehát annak, hogy a kétféle igazgatás papírszükséglete nem egyformán alakult. Ha most a kétféle igazgatás papírszükségletét viszonyítjuk az igazgatás összszükségletéhez, akkor a kettő aránya százalékszámban — ismételjük meg — így alakult: a közigazgatás: 88, 90, 88, 89%, a magánigazgatásé: 12, 10, 12, 11%. 283
