Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
Ez a néhány százalékos ingadozás elenyésző, bár az előbb mondottakat ez is igazolja. A lényeg azonban az arány, és ennek majdnem változatlansága. Az egész korszak átlagában a közigazgatás papírsziikséglete az igazgatási összszükségletnek 89%-a, a magáné pedig 11%-a. Ez rendkívül jellemző. Érdemes kissé közelebbről megvizsgálni. Világosan bizonyítja, hogy a közigazgatásnak az egész korszakban egyformán nagyobb a papírszükséglete — így az írásbeliség-igénye —, mint a magánigazgatásnak. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a magánigazgatás elintézte az ügyet, a közigazgatás elintézte az aktát. Ez pedig döntő különbség. Befejezés helyett folyamatot, folyamatrészt jelent. Amíg az ügy elintéződött, sok aktára, így sok papírra volt szükség. Az arány változatlansága — vagyis hogy 300 éven keresztül nincs fejlődés — azt igazolja, hogy törvényszerűséggel van dolgunk. Olyan törvényszerűséggel, amely a papírfogyasztás — és így az írásbeliség — szempontjából megmutatja a kétféle elven alapuló kétféle igazgatás belső természetéből fakadó különbségét. A kultúra kisebb, és időben is későbbi papírfogyasztó. Szükségletét a nyomdák igényén mérhetjük le, mely ebben a korszakban lényegében a könyvkiadással azonos, mert az újság- és folyóiratkiadás csak a 19. század elején kezd kifejlődni. Az oktatás a 16—17. században, jelentősebben a 18. század második felétől kezdve jelentkezik mint fogyasztó, papírigénye azonban ekkor is csekély, és külön megállapítani nem lehet. Íráshoz való papírigénye benne van a közigazgatás, nyomtatáshoz való igénye pedig a nyomda szükségletében. A művészetek papírszükséglete a magánigazgatásnál van. Nemcsak azért, mert külön megállapítani nem lehet, hanem azért is, mert az esetek többségében a megrendelő vagy pártfogó fedezte azt. Ez vonatkozik a szerzői kéziratok esetének többségére is. E korszak kulturális papírigényét tehát a könyv, így a nyomda papírszükséglete általában jellemzi, a jelen esetben a kettőt azonosíthatjuk. A szükséglet megállapításánál az igazgatási papírigény vizsgálatának módszerével dolgozhatunk hasonló fenntartással. Tehát meg kell állapítanunk az egyes századok átlagos nyomda-számát,633 és az egyes nyomdák átlagos évi papírszükségletét,634 hogy az egyes századok átlagos évi nyomdai, így kulturális papír szükségletét kiszámíthassuk. E szükséglet természetesen nem kizárólag nyomópapír, kevés írópapír is van benne. A 16. század második felében 28 nyomdával számolhatunk. Az egyes nyomdák átlagos évi szükséglete kb. 10 rizsma papír volt, az összesé tehát 280 rizsma, vagyis 1680 kg. 284
