Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
vagyis 2 097 000 kg papír kellett, vagyis az előző századhoz viszonyítva a szervenkénti átlagnál 543%, az évi összszükségleti átlagnál 550% növekedést tapasztalunk. A magánigazgatás szervenkénti évi átlaga 95 rizsma volt, az 560 szerv fogyasztása tehát 43 700 rizsma, vagyis 262 200 kg papír. Az előző századhoz viszonyítva a szervenkénti átlagnál 475%, az évi összszükségleti átlagnál pedig 485% az emelkedés. Ez időszak igazgatási évi összszükségleti átlaga tehát 393 300 rizsma, vagyis 2 359 800 kg papír volt — az előző századhoz viszonyítva 546% emelkedés —, amelynek 89%-ára a köz-, és 11%-ára a magánigazgatásnak volt szüksége, tehát az előző századhoz viszonyítva a közigazgatás szükséglete 1%-kal növekedett, a magáné pedig ennyivel csökkent. Az egész korszak igazgatási évi papírszükségleti átlaga pedig így alakul: a közigazgatásé 106 922 rizsma (641 532 kg), a magánigazgatásé 13 615 rizsma (81 690 kg), összesen 120 537 rizsma, vagyis 723 222 kg papír, amelynek 89%-át a köz-, 11%-át pedig a magánigazgatás igényli. Állítsuk egymás mellé a századok szervenkénti évi átlagait. A közigazgatásé: 3, 20, 70, 380 rizsma, a magánigazgatásé: 1, 5, 20, 95 rizsma. A növekedési százalék pedig így alakul. Közigazgatás: 666, 350, 543%, magánigazgatás: 500, 400, 475%. És nézzük meg a századonkénti évi átlagos összszükségletet. Közigazgatás: 1890, 13 200, 63 000, 349 600 rizsma, magánigazgatás: 260, 1500, 9000, 43 700 rizsma. A növekedési százalékok pedig: közigazgatás: 698, 471, 550%, magánigazgatás: 577, 600, 485%. Vagyis a kétféle igazgatás papírszükséglete nem egyformán alakult. A közigazgatási papírszükséglet növekedését mutató százalékszám a 17. században a legnagyobb, a 18. században jelentősen kisebb, és a 19. század elején ismét emelkedik, vagyis tükrözi az igazgatás-szervezetügyvitel alakulását. A 16. századig a monokratikus elven alapuló személyi (pl. uralkodói) vezetés szervezet volt az általános. E század második felében fokozatosan felváltja, és a 17. században már általánosan elterjed a másik, a gremiális elven alapuló bürokratikus (pl. városi) vezetés szervezete. A monokratikus elv (személyi vezetés) lazább szervezettel dolgozott, kevesebb üggyel foglalkozott, és csak a lényegesebb ügyeket, illetve azok befejezését rögzítette írásba. Az ügyintézés folyamata szóbeli volt. Kevesebb papírra volt szüksége. Jellemző irata az oklevél. A gremiális elvnél (bürokratikus vezetés) a szervezet szorosabb, sokkal több üggyel foglalkozik, a lényegtelenebb ügyeket is írásban intézi, tehát az ügyintézés folyamata írásbeli 282
