Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
káros következtetések megelőzés tehetése tekintetéből szükségesnek találta ezen királyi Főkormányszék közönségesen megtiltani, hogy a papiros malmok tulajdonosaik vagy haszonbérlőik a magok papiros malmaikban készítendő papirosra azon esztendőtől, melyben készíttetik különböző esztendő számját fel tétetni ne merészeljék és szoros tartás végett kiparancsoljuk, hogy az ezen tiltás meg szegése esetében az ellenkezőleg készített papirosnak tiszte elfoglalása büntetése fenyítéke alatt a készítendő papiros csak az akkor folyó esztendő a midőn az készíttetik,, számjával jegyeztessék meg.”623 A hévízi papírmalom 1833-ban nyilvánvalóan a következő esztendei eladásra készítette ezt a papírt, mert az év elején akarta eladni. Csak így készíthették más malmok is. Ellenkező esetben csak tavasszal, amikor árulhatták. Mivel azonban országos vásár volt, és kevés 1833-as vízjelű papírja maradt már, juttatott a kereskedőkhöz ebből is, nem gondolván arra, hogy így a törvényes székek „az igazat a hamistól a köz. jónak előmozdítására” megkülönböztetni nem tudják, és „bátorságos ítéletet” nem hozhatnak. A vízjelkutatás is papírmeghatározó szerepe miatt foglalkozik a vízjellel. De nemcsak ezért és nemcsak a vízjellel. Hazai gyakorlata arra törekszik, hogy a papírt jellemző összes adatot feltárja és összegyűjtse, azért, hogy elsődlegesen a papírtörténet széleskörű kutatását kiegészítse, másodlagosan pedig azért, hogy mindazon tudományoknak segítségére legyen, amelyeknél a papír meghatározása szükséges, illetőleg a papírjellemzők bármelyikét céljaikhoz felhasználhatják. A vízjelkutatás eredményeit — a papírtörténeten kívül — elsősorban a levéltár- és történettudomány használhatja fel, a papírt jellemző adatok (és nemcsak a vízjel, 1. később)kor- (eredetiség) és helymeghatározó képessége miatt. A vízjel-gyűjtő munka során feltárt, megfelelően meghatározott és azonosított és egy-egy vízjeltípusként külön lapon összefoglalt adatok segítségével ugyanis a kutató a papíradatok azonosítása útján, több-kevesebb bizonyossággal meghatározhatja nyomtatványát, iratának keltét, az irat eredetiségét, és az esetleges hamisítást (ezért az igazságszolgáltatás nemcsak a 19. században, hanem ma is igénybe veheti). A papíradat-gyűjtemény felhasználható a papír konzerválásához és restaurálásához is, mert segítségével meghatározott esetekben megállapíthatja az illető papíranyag összes technológiai sajátságait, és így a vizsgálatot mellőzheti. Mivel a papír az írásbeliség alapanyaga, elterjedésének jelentős eszköze, a papíradat-gyűjtemény az általános művelődéstörténethez, és — az elterjedés vizsgálata révén — a gazdaságul
