Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
akiket az egyes műveletrészekről nevezték el merítő- (Schöpfer), rakosó(Gautscher) és fektető- (Leger) legénynek. Ez rendkívül fárasztó munka volt. A termelékenység fenntartása érdekében, ha a létszám és a legények felkészültsége megengedte, turnusos körbeváltással is dolgoztak: egymás után mindhárom legény végzett egy-egy műveletrészt.580 Nálunk azonban gyakori volt, hogy csak két legény, vagy a mester és egy legény végezte ezt a munkát. A papírkészítéshez a készanyagot (pépet) a halomból a merítőkádba hordták és vízzel hígították. Ezt a munkát, lehetőség szerint, segédszemélyzet végezte. Az állandóan kevert anyagból a kádszéknél álló merítőlegény szitával egy ívnyi pépmennyiséget kimerített. A szita rázásával — jobb-bal, bal-jobb, előre-hátra, hátra-előre irányú ritmikus gyors mozdulattal — víztelenítette, és egyúttal az anyagrostokat összekuszálta — nemezelte —, majd levette a fedőt és a szitát a merítődeszkán a rakosószéknél álló rakosólegényhez csúsztatta. Ezután felvette a szitapár második darabját, rátette a fedőt, és folytatta a merítést. A rakosólegény felvette a szitát, és a nedves rostréteget — most már papírt — ráborította a rakosópadon levő nemezre. Az üres szitát visszatette a merítődeszkára, nekitámasztva az ún. szamárnak, hogy onnan a merítőlegény újból elvehesse. A nedves ívre pedig rátette a következő nemezt. Ezt a munkát folytatta mindaddig, amíg a 181. ívre a 182. nemezt is rárakta. Ezzel az ún. duzma (Buscht) elkészült. Tetejére deszkalapot fektetett, majd betette a rakosósajtóba. A fektetőlegény 3—4 percnyi óvatos sajtolás után — ezalatt a papír tovább víztelenítődött, és a rostok kapcsolata szorosabb lett — kivette a duzmát a sajtóból. Az íveket a fektetőpadon leszedte a nemezről, és rizsmamódra egymásra fektette. A nemezeket a sajtó melletti deszkára tette, hogy a rakósólegény újból felhasználhassa. Ha több duzma papír — általában a napi teljesítmény — együtt volt, akkor a nedvessajtóba tette és egész éjjel — kb. 8—10 órán át — ott maradt. — A nemezt — mivel céljának megfelelően a vizet felszívta — naponta cserélni kellett. Ezért volt szükség legalább két nemezkészletre. Időnként ki kellett mosni, mert az anyagrostok visszamaradtak rajta. A papírkészítés átlagos napi normája a 16. századtól a 18. századig egyaránt 6 rizsma volt. A 18. században szükség szerint többet, 7—10 rizsmát is készíthettek.581 A 6 rizsmás norma azt jelenti, hogy a napi munkaidőben, vagyis 14 órán keresztül, percenként 3,4 ívet kellett elkészíteni, tehát egy nap 2800 merítést—rakosást—fektetést végeztek. A 10 rizsmás norma szerint pedig 18 órán keresztül percenként 4,4 ívet készítettek, vagyis napi 4800 250
