Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
ban ez is gazdasági jellegű. A karbantartási tevékenysége az egész korszakban egyforma intenzitású. A fejlesztés azonban a 19. század elejére, az ipar fokozódóan gyorsuló fejlődése következtében, egyre jelentősebb probléma lett. Hazánkat a harmincas években éri el a változás hulláma: az új technológia alkalmazásának szükségessége, de egyelőre csak még mint kivételesen jelentkező igény. Kielégítése már túllépi a papírkészítő— tulajdonos viszonynak kereteit, és a negyvenes években már országos probléma lesz. Az árúelhelyezés e korszakban nem okozott problémát. Malmaink mindig kevesebbet termeltek a szükségletnél, s a különbséget behozatalból kellett fedezni. A felvevőpiacra sohasem hallhatunk papírkészítőinktől panaszt. Az elhelyezésnél nem a piac megszervezése, hanem legfeljebb a szállítás lebonyolítása okozhatott rendszerint egyedi problémát. A három gazdasági probléma mellett a műszaki önmagában nem, hanem csak mint ezek következménye okozott nehézséget. A termelés feltételeinek megteremtése után a műszaki üzemmenetel általában zavartalan volt. A malomvezetés mindhárom gondjával általában egyedül bajlódott a mester. A nyersanyagbeszerzés kérdésében azonban, a 18. századtól kezdve, közösen is próbálkoztak papírkészítőink. Később részletesen foglalkozunk vele. Általában azonban a problémákat saját magának kellett megoldania. Ritka kivétel az, amikor nagyobb, saját kezelésű uradalmi papírmalmok esetében e gondok egy részét átveszi a birtokigazgatás megfelelő szerve. Még az 1830—40-es években sem mentesül feladatai alól a papírkészítőmester. De megindul egy átalakulási folyamat. A nagyobb malmoknál, illetve a néhány gyárnál, amikor a létszám és a termelt mennyiség jelentősen növekszik, már elkülönül a gazdasági és műszaki vezetés. Az előbbi általában az igazgató és a számvivő, az utóbbi a művezető, vagyis a papírkészítőmester feladata. De ez még csak kivételes jelenség. Malmainkra általánosan nem jellemző. A papírmalom vezetése tehát — e háromszáz esztendőt tekintve •— csak a 19. század elején teszi meg az első lépéseket a szervezettség felé. Természetesen jelentős szerepe van ebben a társadalmi fejlődésnek is, ez nem elszigetelt jelenség. A tény önmagában érthető. A papírkészítés még a 13—15. században kialakuló zárt munkafolyamat volt, nem volt szüksége sem hivatalos társadalmi, sem munkaszervezetre. Jelentős változás csak akkor következhetett be, amikor ezt a régen kialakult zárt munkafolyamatot egy másik, az új technikából következő és fokozatosan elkülönülő munkafolyamat váltja fel. Ez pedig hazánkban a következő korszakban lesz általános. A dolog lényegét tekintve azt mondhatjuk, 15* 227
