Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
hogy e háromszáz év alatt a malom vezetése nem változott. Gondja a papírkészítőmester vállaira nehezedett, és egyéni képességei szerint birkózott meg vele. A nyers- és segédanyag problémáját, fontosságát megillető részletességgel kell megvizsgálnunk. Főleg az elsőt. A papír nyersanyaga e korszakban a rongy volt. Elsősorban a len és kender, másodsorban a pamut-rongy, vagyis másodlagosan alkalmazott rostnövény. Gyapjút, selymet, vagyis állati eredetű textíliát kivételesen, akkor is csak pótanyagként alkalmaztak. E sorrend egyúttal a minőséget is jelzi. A legjobb nyersanyag a finom lenvászon, a gyolcs volt. Elsőrendű papírt csak ebből lehet készíteni, állapítják meg papírszakértőink.482 Az átlag a durvább kenderanyag — közöttük a zsák — volt. Alsóhatár a csizmarongy, a kapca, ritkábban a pamut. Az utóbbit az itatóspapírhoz használhatták fel. Színes rongyot csak a csomagoló-, itatós- és lemezpapírhoz alkalmazhattak, a ritkábban, inkább csak a 18. század második felétől készített kék író-nyomópapírhoz azonban a kék rongyot is.483 Az egyéb nyersanyag problémája, amely küföldön a 18. század közepétől kezdve már komolyan foglalkoztatta a kutatókat, hazánkban még nem jelentkezett, mert a begyűjthető rongy mennyiségi elégtelensége még nem volt olyan égető probléma. Csak a 19. század 20-as éveiben válik jelentőssé e kérdés, de akkor is csak a növekedő rongykivitel miatt. A 18. század végéig csak egy hazai kísérletről tudunk, a 19. század elején már a külföldi kutatások eredményeit próbálják — de inkább csak kivételesen — alkalmazni. Fridvaldszky József természettudós — nemcsak ásványtannal foglalkozott, hanem növénytannal is —• 1771-ben, a papírkészítők nyersanyag-panasza miatt futólag foglalkozott e kérdéssel is. Csak sajnálhatjuk, hogy nem mélyedt el jobban e témában, mert bizonyosra vehetjük, hogy jelentős eredményt ért volna el. Ugyanis nem öncélúan kutatott, eredményeinek társadalmi hasznosítására törekedett. Az erdélyi főkormányszékhez intézett, 1771. április 12-i beadványában484 — akkoriban Kolozsvárott volt tanár ■—, rongypótló, rongyhelyettesítő nyersanyagnak a Typha-t, magyarul a nádbotyikót, vagyis a gyékényt ajánlotta, valamint a len és kender közvetlen felhasználását. Ha a gyékénypapírnak semmi más haszna nincs is — írja —, mint hogy fogalmazásra, vagy egyéb közönséges célokra használják, akkor is érdemes vele foglalkozni, mert ez a nyersanyag szinte költség nélkül összeszedhető az ország tavaiban, és egy font (0,56 kg) gyékényből 27 ív papírt lehet készíteni. Persze a felfedezés dicsőségéről sem szabad megfeledkeznünk: Európában mi terjesztenénk el a gyékénypapírt. A lent 228
