Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
ezt a régi módszert, a papírkészítés titkát már régen elfelejtették a beavatottak, hiszen még maguk a papírgyártók sem ismerik elődeiknek, a papírkészítőknek nagy múltját és munkáját. A technikai kultúra megismerése a kultúra technikájának megismerését jelenti, és ez nem szójáték. Az alábbi fejezetrészben feltárt anyag tehát nem csupán technikai múltunk egy fejezete. A technikai mozzanatok között észre kell venni az ember kultúrát alkotó tevékenységét. A papírkészítés egyes munkafázisai, minden kisszerűségük ellenére, a kultúra nélkülözhetetlen építőanyagát hozzák létre, a papírt. És a papír — a ma társadalmának életében — az óra hajszálrugójához hasonlítható. Nélküle nem működik. A papírkészítői gyakorlat ismertetése fellebbenti azt a bizonyos fátyolt, és a műhelytitkok között találjuk magunkat. De észre kell vennünk a technika mögött az embert is, a papírkészítőn keresztül a társadalmat, amely nemcsak felhasználja elődeinek kulturális és technikai örökségét, hanem a mindennapok munkájával megtartja, és tovább gyarapítja azt. A papíripar általános fejlődéstörténetének kiegészítése e fejezetrész. A magyar papírkészítés háromszáz esztendős, de nem sokat változó gyakorlatáról lesz szó. A papír nyers- és segédanyagairól, a papírkészítés eszközeiről, gépeiről és a technológiáról. A hazai gyakorlat a külfölditől csak abban különbözött, hogy a már ismertetett okok következtében az újat később alkalmazta. E gyakorlat mint tevékenység a malom működését jelenti: a termelést. A termelést pedig a munkafolyamat irányítása jelentősen alakítja. Előbb ezt kell röviden vázolnunk. A malom vezetése a papírkészítőmester feladata volt. Részben már érintettük ezt a kérdést, gazdasági vonatkozásait azonban részletesebben kell tárgyalni. A papírkészítőmesternek munkaideje jelentős részét gazdasági ügyek intézésére kellett fordítania. Vezetői működése nem sokban különbözött egy mai gondnoki és gazdasági hivatal működésétől. Ilyen gondjait három csoportra oszthatjuk: anyagbeszerzés, karbantartás, illetve fejlesztés és áruelhelyezés. Az anyagbeszerzés a nyersanyag szempontjából országos probléma volt, és az idővel párhuzamosan haladva, mennyiségileg, minőségileg mélyült. Egyedileg is, általánosan is ez a legnagyobb gond. A karbantartás és fejlesztés problémája már inkább egyedileg jelentkezett. Megoldása majd mindig a tulajdonostól függött, közvetve azon-226
