Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
A papírkészítők szakmai fejlődését a 18. század közepéig általában a legény vándorlása és a mester levelezése segítette elő. A 18. század közepétől külföldön már megjelennek a szakkönyvek csírái, a merkantilista állam rendeletéi is fejlesztik az ipart, ha a papírkészítői ellenállás miatt vontatottan is, és a papírkészítők által szintén ellenzett találmányokkal együtt kialakítják a 19. század elején rohanóra forduló fejlődést. Hazánkban kissé más a helyzet. Papírkészítőinknek az 1756-os rendeletre adott véleményezéseiből megállapíthatjuk, hogy Ausztriában magasabb színvonalú volt a szakmai fejlődés. Ennek oka a hazai malmok sokszor szinte megközelíthetetlen, eldugott helyzete, s ebből következő jelentős elmaradottsága, amit az ismert tuladonjogi helyzet is megtetézett. Jólképzett legény nem igen maradt nálunk, Ausztriában szívesebben szolgált, mert ott többet tanulhatott.283 A 18. század közepén kevés a megfelelő legény — mondják a mesterek284 —, s ugyanígy a század végén és a 19. század elején: kevés az ügyes legény, s ha ügyes is, még ügyesebb lehetne, nagy szükség van a tapasztalatcserére.285 A papírkészítő szakmai fejlődése azonban nem jelenti a papírkészítés fejlődését, csak azt, hogy mennyit sajátít el az általános öreg — a szó akkori és mai értelmében egyaránt — gyakorlatból? Milyen tökéletesen végzi a kialakult munkafogásokat? A papírkészítő alapelve volt ugyanis, amelyre az inas — legalábbis külföldön — fogadalmat tett, hogy „semmi régit elvetni, semmi újat felvenni”. Az alapelvet századokon keresztül be is tartották, és a papírgép feltalálásáig nem is sokat fejlődött a papírkészítés, sőt azt is mondhatnánk, hogy a fejlődés akaratuk ellenére következett be. A 18/19. századi papírkészítői találmányok többségét nem szakmabeliek alkották meg, és a 18. században éppen a papírkészítők akadályozták meg azok alkalmazását. E konzervatizmust ne értsük félre, mert meg lehet érteni. Mikor a papírkészítés megindul európai útjára, e mesterség tudását titokként kezelték. A titok megtartása azután a régi megtartásává hasonult az idők folyamán. A régi gyakorlat ugyanis a jót és helyeset jelentette. Az ettől való eltérés csak rossz terméket, vagyis rossz papírt eredményez, tehát — kontár munkát. És éppen ez az, ami századokon keresztül elvetette az újat: a kontárság vádjától való félelem. A szakmai becsület, tisztesség, hírnév bemocskolását jelentette ez a vád más mesterségnél is. A papírkészítőknél megnehezítette a helyzetet még két körülmény. Az egyik az, hogy nem volt céhük, amely e vádat hivatalos érvénnyel tisztázta volna. A másik pedig az, hogy külföldön, főleg a német területeken, a legénynek olyan joga volt, mint egy más mesterségnél sem. 119
