Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig

nagyság, extrakciós készüléktípus, extrakcióidő — valamint az alkalmazott oldószer — benzol, alkohol, tetraklór-metán, éter, metilalkohol, petroléter — szerepét vizsgálták [59]. Figyelmet érdemel, hogy itt páros, sőt hármas, ill. négyes kombinációkat is vizsgáltak. Fontosabb megállapításaik ma is tanulságosak, ezért az alábbiakban adjuk őket.

1. A szén szemnagyság 2—0,5 mm között legyen.

2. A szén előzetes szárítása nem rontja az extrakciós hatásfokot, sőt vannak szenek, melyeknél a szárítás előnyös.

3. Az extrakció időtartama legalább 8 óra legyen.

4. A Graefe-rendszerű extraktor előnyösebb a Soxhlet-készüléknél.

5. Hasonló kémiai összetételű (homológ) oldószerek közül a magasabb (nagyobb forráspontú) homológ ad jobb eredményt.

6. Az oldószerek elegyei általában jobb eredményt adnak, mint a komponensek önmagukban.

7. A vizsgált oldószerek közül önmagában a benzol bizonyult a leghatásosabbnak.

8. Az alkoholok maguk kevés extraktot adnak ugyan, de más oldószerhez elegyítve, annak oldóképességét lényegesen növelhetik.

9. A vizsgált oldószerek és elegyeik között a tetraklór-metán és alkohol 1 : 1 arányú elegye adta a legjobb extrakt hozadékot. Utána a közismert benzol-alkohol-elegy következett.

Hankiss rámutatott az oldószer-elegyek azon tulajdonságaira is, hogy a gőzfázis összetétele nem azonos a folyadékfázis összetételével, tehát az alkalmazott extraktor típusnál 1 : 2 arányú elegyek alkalmazása esetén valójában az extrahálásnál ható oldatpár

68,2% tetraklór-metánból és 31,8% alkoholból, ill.

67,6% benzolból és 32,4% alkoholból áll.

Végül a dolgozatban közöltek néhány hazai szénre vonatkozó extrakciós adatot is. Ezek szerint benzol-alkoholos extrakciónál legnagyobb hozamú (száraz anyagra számítva 8—10%-os) a tatabányai szén, 6 — 7%-hozamú a sajókazai, míg a sajószentpéteri, tokodi és kisterenyei szén csupán 3—4% extraktot adott.

A barnaszén extrakció járói című tanulmányban Hankiss Szilárd 3 eltérő típusú szénnel — tatabányai és sajószentpéteri barnaszénnel, ill. gyöngyösi lignittel — végzett részletes kísérletek adatait közli [60]. E kísérletek során 1 kg szénből kiindulva 1 : 1 arányú benzol : alkohol keverékkel Soxhletextraktorban kivonták az ún. А-bitument, az А-bitumentől mentes szénből Schneider—Tropsch módszerével kivonták a В-bitument, majd az alapanyagból, a két bitumenféleségből, valamint a maradék szénből meghatározták az elemi összetételt, valamint kis hőfokú lepárlási próbát végeztek.

Ez eredményeket — mivel hasonló részletességű vizsgálat hazai szenekből azóta sem áll rendelkezésre — a 6. táblázatban összefoglalóan közöljük.

Hankiss a vizsgálatokkal kapcsolatosan kiemelte az A- és B-bitumen szokatlanul magas hamutartalmát, valamint a különböző szenek bitumenjeinek egymáshoz közelálló elemi összetételét. Rámutatott továbbá arra, hogy a kátrányhozamban a bitumennek, elsősorban az A-bitumennek jelentős szerepe van.

41