Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
olyan kőszenünk van, melyek benzin és olajszükségletünk biztosítása szempontjából figyelmet érdemelnek [94—99]. Ugyancsak jelentékeny munkát végeztek a számításba jövő hazai nyersanyagok megismerése és a külföldi tapasztalatok összegyűjtése terén a Műegyetem Kémiai Technológiai Tanszéke, majd a Tüzelőszer Kísérleti Állomás kutatói, elsősorban Móry Béla. A Műegyetem Kémiai-technológiai Tanszékén, ill. a Tüzelőszer Kísérleti Állomáson folytatott — az 1.2.2. és 1.2.3. alfejezetekben még tárgyalandó - kutatásokat az érdekelt vállalatok a 20-as évek végén tovább fejlesztették; ezen munkák alapján ipari üzemek létesítésére is sor került. Mielőtt azonban a hazai ipari fejlődés részleteivel foglalkoznánk, röviden utalunk a szénlepárlás külföldi kialakulására.* Az 1792-ben iparszerűen megindult világítógázgyártás évtizedekkel megelőzte a barnakőszén ipari feldolgozását, melynek megindulásához a lendületet a paraffin felfedezése (1830), majd a paraffin és a világítóolaj iránti kereslet adta meg. Angliában (1848) és Amerikában algaszenet, majd olajpalát dolgoztak fel. Máshol nem tapasztalt fellendülést látunk a német barnaszén iparban. Az első telep 1846-ban épül Aschersleben közelében, de a kinyert kátrányt csak 1855-ben sikerült piacképes termékké feldolgozni. 1858-ban Riebeck Wachauban lepárló telepet épít, ahol az eddigi vízszintes retorták helyett a függőleges Rolle-kemencéket alkalmazzák. A Rolle-kemencék nagy elterjedésére jellemző, hogy a nagy teljesítményű, korszerű új kemencetípusok megjelenése előtt, az 1920-as évek elején még 1000 Rolle-kemence — a legkülönbözőbb fejlődési formában — volt üzemben a német barnakőszénlepárló iparban. Újabb kemencetípusokként a 20-as években a külső fűtésű Geissen- és Borsig—Geissen-, az öblítőgáz fűtésűek közül pedig a Lurgi-kemence terjedt el. Az 1930-as években a feketekőszenek kis és közép hőmérsékletű lepárlása is lendületet vett külföldön. Nagy kátránytartalmú fekete kőszeneket reakcióképesebb, füst- és korommentesen tüzelhető darabos tüzelőanyaggá alakítják ezen az úton. Mint más kőszénvagyonnal rendelkező országokban, így Magyarországban is, az adottságoknak megfelelően fejlődik a kőszénfeldolgozás és ezen belül a kis hőmérsékletű lepárlás. Miután egyrészt kőszénbányászatunk termelési költsége mindenkor nagyobb volt, mint a külszíni fejtéssel termelhető középnémet barnakőszén termelési költsége, másrészt kőszeneink kátránytartalma általában alacsonyabb, kátrányaink kevesebb paraffint, kevesebb alifás vegyületet tartalmaznak, de annál több savanyú olajat, mint amennyit a múlt század végén és a század elején alkalmazott eljárásokkal a középnémet barnakőszenekből kinyertek, ez fékezőleg hatott a hazai kőszénlepárló ipar kifejlődésére. Megfelelő kemencetípusok kialakításával, a kátránytermékek piacképessé tételével, különösen a kreozolok kinyerésével és a nemsülő aprófélkoksz darabosításának célszerű megoldásával indulhatott csak meg az ipari méretű lepárló telep építése. * P. Muhlebt, K. Drews: Technische Gase. p. 192. Hirzel Verlag, Zürich 1928. 2* 19
