Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
csökkentése érdekében a gázt külföldi kőszénből nyert gázzal, valamint vízgázzal keverve —, ha kisebb mennyiségben is, de rendszeresen használt fel pécsi kőszenet. A Budapesten 1910-ben működő öt gázgyár évi termelése: 1910-ben a Főváros megváltotta a gázgyárakat az üzemeltető vállalattól, és 1910. december 15-én saját kezelésbe vette át őket. Ekkor már világossá vált, hogy a gázfogyasztás igényeit csak újabb, korszerű gázgyár megépítésével lehet kielégíteni. Az új gázgyárat a Főváros Óbudán építette fel, amely kezdetben 280 000 m:i/nap 5000 kalóriás kőszéngázt szolgáltatott. Koppers-rendszerű fekvő kemencéinek befogadóképessége kamránként 10 tonna volt. Fűtésük nagyrészt barnakőszén generátorgázzal, kisebb részben koksz generátorgázzal történt. A kiszolgáló berendezés felszerelése után 1913 júliusában megkezdődött a felfűtés és próbaüzem, majd ezen év októberében megindult a gázszolgáltatás. Ezután a régi gyáregységek sorban leálltak, bár a Ferencvárosi Gázgyár a háborúban is besegített a termelésbe, és csak 1922-ben állt le véglegesen. 1918-ban — kezdetben mint szükségmegoldást — bevezették a generátorgáz bekeverést, amit később a kátránytalanítás tökéletesítése után állandósítottak. A háború végén és közvetlenül utána az óbudai kamrakemence üzemben is használtak fel tatai barnaszenet, ami a technikai nehézségeken túlmenően — az aprószemcsés kokszot nem lehetett kitolni, hanem azt ki kellett kaparni — teljesítmény-csökkenéssel is járt. Ezenkívül a generátorgáz bekeverés miatt a gáz fűtőértékének jelentékeny leromlása következett be. Az érdekesség kedvéért az 1. táblázatban Bernauer után közöljük az e technológiával nyert gáz vizsgálati adatait [3].* 1915-ben egy Julius Pintsch-berendezés beállításával napi 500 kg útikátrányt és a naftalinos olajból nyers naftalint kezdtek gyártani. Még a 20-as évek elején megkezdték a generátorkátrány kinyerését, amit Szigeth Gábor tökéletesített, valamint megépítették a kátrány desztilláló berendezésüket, amelyben a kátrányt tüzelő, ill. Diesel-olajjá, fatelítő olajjá és paraffin-gacsnak dolgozták fel [203]. Ez időben létesítették az ammóniagyárukat, melyben cseppfolyós ammóniát és szalmiákszeszt állítottak elő. 1927-ben az Óbudai vízgázgyár üzembehelyezésével a Gázgyár teljesítménye napi 120 000 m3-rel növekedett. 1931-ben bevezették a benzol kinyerését és a benzolrafinálást [174]. A két háború között felfejlődő hazai kőszénbányászatunk már joggal igényelte termékeinek a gázgyártás körébe való fokozottabb bevonását. * A hivatkozási szám a továbbiakban az egyes fejezetek végén közölt bibliográfiai összeállításokra utal. 1. Józsefvárosi Gyár 2. Budai Gyár 3. Újpesti Gyár 4. Ferencvárosi I. Gyár 5. Ferencvárosi II. Gvár 17.0 millió m3 3,5 millió m3 0,5 millió m3 18.0 millió m3 22.0 millió m3 Összesen: 61.0 millió m3 12
