Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
Tatai szénből az Óbudai Gázgyárban a háború végén előállított városi gáz minőségi adatai 1. TÁBLÁZAT (Bernauer közlése alapján [3]) Gáztípus Kamragáz J Generátorgáz j Kevertgázi C02, tf % 10—12 7—8 ! 10 СО, tf % 12—14 22—25 j 14—17 CH4, tf % 20—25 5—6 10—13 C„Hm, tf% 3-4 0 1-1,5 H2, tf % 40—45 10—12 20—25 N2, tf % 6—8 50—55 35—40 Organikus kén g/100 Xm:l 150—250 Fajsúly, kg/Nm3 0,5—0,6 0,9 0,8 Fűtőérték, kcal/Nm3 4800—5000 1300—1500 2500—2700 Széles körű kutatómunka és szenvedélyes vita indult meg, egyrészt a barnakőszenek, másrészt a liász kőszenek gázgyártási felhasználásáról. A barnakőszén feldolgozása azonban, mint arra annak egyik legharcosabb javasolója, Györki József is rámutatott, nem oldható meg a gázgyár horizontális kamráiban, hanem erre a célra új berendezés létesítése válik szükségessé. Györki József [53, 54], ill. Szigeth Gábor javaslata szerint frakcionált gázelszívással ellátott vertikális kamraüzem [199, 204], vagy pedig — mint azt Gálócsy Zsigmond javasolta, oxigénes elgázosítással működő generátorüzem lenne szükséges [35]. E, sajnos meg nem valósult, javaslatok részleteivel kapcsolatban utalunk a 3.1.2. pontra; itt viszont foglalkozni kívánunk a kézenfekvőbb másik úttal, a mecseki kőszenek felhasználásának kérdésével. A mecseki kőszenek közül gázgyári felhasználásra az adott időpontban elsősorban a pécsi jött számításba, melyből a bánya rheo-rendszerű aprószén mosójában 20% száraz hamujú, 5800 kcal fűtőértékű terméket nyert. E kőszén gázgyártási felhasználását a még mindig nagy hamutartalmon kívül az is akadályozta, hogy a pécsi kőszén kiváló sülőképessége miatt annak koksza nagyon tömött szerkezetű volt, és a szokásos koksztűzhelyekben nehezen égett. Ezen túlmenően az Óbudai Gázgyárban 1932—33. években lefolytatott kísérleteknél kokszkitolási nehézségek is jelentkeztek. Ez okból a gázgyár műszaki vezetői, Schön Győző, Szigeth Gábor nem minősítették a pécsi kőszenet horizontális kamrakemence üzemben háztartási koksz gyártásra alkalmasnak. Indokoltnak látszott ezért háztartási koksz gyártás céljából olyan kokszolási módot alkalmazni, melynél reakcióképesebb és lazább szerkezetű koksz képződik. Így az 1935-ben létesült Pécsi Kokszművekben olyan folytonos üzemű, függőleges elrendezésű Didierrendszerű kamrákat építettek, melyekben a tűzjáratok hőmérséklete a szokásos 1200—1400° C helyett csupán 900—1000° C volt* [172, 211]. * W. J. Müller, E. Graf: Kurzes Lehrbuch der Technológia der Brennstoffe. Wien 1945. p. 330. 13
