Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

4. Szebényi Imre: Dr. Varga József (1890–1956)

I

már nem képesek az aromatizálás reakciói szerint toluolt alkotni, hanem benzol és ugyancsak C6 szénatomszámú paraffin-szénhidrogének (legvalószínűbben hexánok) képzése közben elkrakkolódnak;

6. a reakciótérbe 100 g nyersanyaggal betáplált 21 g toluolmennyiség még 300 atm nyomáson is változatlan maradt, emellett a termék még kismennyiségű dehidrociklizáció útján keletkezett toluolt is tartalmazott.”

Varga József 1951-től foglalkozott, aspiránsait irányítva szénhidrogének pirolízisével* gázolaj párlat Icéntelenítésével, hidrogénezéssel** metán katalitikus szén-dioxidos konverziójával szintézisgázzá atmoszferikusnál kisebb nyomáson*** és kátránypárlatok piridinbázisainak tanulmányozásával**** is.

Érdekes találmányt jelentett be 1954. április 16-án. Aszfalttartalmú olajok lebontása hidroaromás szénhidrogének jelenlétében címmel Rabó Gyula és Székely András munkatársaival együtt [116].

Aszfaltos ásványolajok és általánosságban aszfalttartalmú, nagy molekulasúlyú szénhidrogénelegyek, mint pl. kátrányok, bitumen, a hőbontáshoz szükséges hó'mérsékleten végbemenő polimerizációs, kondenzációs és egyéb hidrogénvesztéssel járó folyamatok miatt részben koksszá alakulnak. Az említett anyagok koksz képződés-mentes lebontása — mint ismeretes — a nagynyomású hidrogénezés technológiájával valósítható meg, amikor ezeket mintegy 200—700 atm nyomáson és 400—500° C hőmérsékleten hidrogénnel reagáltatják. 200 atm-nál kisebb nyomáson a kokszképződés még hidrogénáramban sem kerülhető el.

Ismeretes továbbá az is, hogy szilárd széntartalmú anyagok, elsősorban szenek könnyen lebontható és oldható komponenseinek kivonására Pott és Broche***** olyan eljárást dolgozott ki, amelynél a szeneket oldószerekkel kezelik.

Varga professzor és munkatársai kísérleteik folyamán arra a megállapításra jutottak, hogy aszfaltos ásványolajok és egyéb aszfalttartalmú nagymolekulasúlyú szénhidrogénelegyek hidrogént könnyen leadó anyagok jelenlétében a nagynyomású hidrogénezésnél alkalmazott nagy nyomás helyett már kis nyomáson is hatásosan lebonthatók motorhajtóanyagokká gyakorlatilag kokszképződésmentes folyamatban.

Kutatásaiknál adalékanyagként nagyon alkalmasnak bizonyultak a hidroaromás szénhidrogének, különösen a 2—3 gyűrűs aromás szénhidrogének telített származékai, pl. tetralin, tetracén, tetantrén stb. [116].

Tanulmányozta a hazai szempontokból jelentős nagylengyeli kőolaj gázolajpárlata kénvegyületeinek termostabilitását [96, 97], és a kénvegyületek (vegyületcsoportok) katalitikus hidrogénezéses lebontását is [99, 100]. E kísérleteknél Hesp Vilmos, Görögné Kocsis Éva, továbbá Szebényi Imre működött közre.

* Siklós P.: Szénhidrogének pirolízise. Kandidátusi értekezés. Budapest 1955.

** Szebényi I.: Kőolajpárlatok kéntelenítése hidrogénezéssel. Kandidátusi értekezés. Budapest 1957.

*** Budai Gyula szóbeli közlése.

**** J. Sütő: Verteilung der Pyridinbasen in den Produkten der Hochtemperatur- Verkokung. Periodica Polyt. Chem. Eng. 11, 283 (1967).

***** A. Pott, H. Broche (in Gemeinschaft mit H. Nedelmann, H. Schmitz, W. Scheee) : Die Auflösung von Kohle auf dem Wege der Druckextraktion unter besonderer Berücksichtigung der spaltenden Hydrierung der Extrakt. Glückauf 69, 903 (1933).

124